Nagy korkülönbség a testvérek között

Új jövevény a családban

Miután megszületik a kicsi, a szülők próbáljanak minél több olyan családi programot szervezni, amikor az egész család együtt van. A nagyobb testvér számára biztosítani kell a szülőkkel való intimitást is, azt a közeget, mint amikor még csak hárman voltak. A szülők valamelyikével töltött közös idő, közös játék bizonyíték a nagyobbik gyermek számára, hogy őt ugyanúgy szeretik most is. A szülők szempontjából nagyon sok előnye van, ha a gyerkőcök nem rögtön egymás után születnek. A gyermeknevelés sokkal kényelmesebb lehet, mint azokban a családokban, ahol másfél, két év korkülönbséggel egymást követik a csemeték. Ahol nagyobb a korkülönbség – minimum 4-5 év, de akár 10–15 is lehet –  mire a második, esetleg harmadik kicsi megszületik, addigra a nagy, illetve a nagyok nagyrészt már önellátóak, és a mindennapi öltöztetés, etetés ideje régen elmúlt. Minél nagyobb, annál könnyebben érti meg az egészségesen nevelt kisgyermek, ha új jövevény érkezik a családba, és a figyelem nem őrá irányul egyedül.

Gondozza a nagyobb testvér is a babát

Ajánlatos, hogy a szülők sokat beszélgessenek a nagyobb gyerekkel arról, milyen változások fognak történni a családban, és hogy a pici gondozása  mennyi odafigyelést, törődést igényel. Fejtsék ki a gyereknek, hogy ez nem azt jelenti, hogy a szülők őt már nem szeretik anynyira, csak azt, hogy a csecsemő még egyáltalán nem tudja magát ellátni, és hogy amikor kicsi volt, körülötte is az egész család sürgölődött. Jó, ha az anya bevonja a nagyobb gyereket a baba gondozásába, de úgy, hogy ez ne legyen kötelező, napi több órát kitöltő feladat. Különösen a kamaszok esetében fontos, hogy ne maradjanak ki a kistestvér körüli feladatokból, ám ne is érezzék azt tehernek. Semmiképpen nem szerencsés, ha egyfajta bébiszitternek tekintik a nagyobbakat a szüleik. 

A nagyobb testvér óvja a kisebbet

A nagyobb gyermekek rendszerint imádják dédelgetni kisebb testvérüket. Sokszor jobban féltik és óvják, mint amennyire kellene. Természetes, hogy életkori sajátosságaik okán más-más lesz az érdeklődésük, mások a problémáik: a szülők ne akarják, hogy mindig együtt töltsék az időt, amint az az egymás után született testvéreknél gyakori. Nagy korkülönbség ellenére is tudnak közösen játszani, és mindig lehetnek közös témáik. A testvérek tartós eltávolodását soha nem a korkülönbség okozza igazán, hanem a köztük lévő harmónia hiánya.

A kicsi utánozza a nagyobbat

A kisebb gyermek számára általában születése pillanatától imádat tárgya a nagyobb testvér. Nem ritka az olyan tipegőkorú, aki rögtön lecsapja a kanalat, ha a nagyobb testvére abbahagyja az evést, igyekszik utánozni még a mozdulatait is. A szavain pedig csak úgy csüng. Éppen ezért nagyon figyeljen a szülő a nagyobb gyermekre is, hogy az ne beszéljen csúnyán, ne legyen durva, és valóban követendő példa lehessen a kicsi számára. Ugyanakkor ezt soha ne hangsúlyozzuk egyikőjüknek sem, különben a nagyobbik gyermek indokolatlanul nagy felelősséget érez majd a kicsi iránt.

Mit ne tegyenek a szülők?

Lényeges, hogy a szülők ne akarjanak ideális kapcsolatot a testvérek között. Egy kis féltékenység, nézeteltérés velejárója a testvéri kapcsolatnak, és jobb, ha ezek az érzések a felszínre kerülnek és úgy oldódnak meg. A felszín alatt maradt indulatok károsan befolyásolják – leginkább a nagyobb – gyermek személyiségét, és akár szorongáshoz, testi tünetekhez is vezethetnek. Soha ne mondják a szülők a kicsinek, hogy bezzeg a testvére már ilyen idős korára már mit tudott. Ne rázzák le a nagyobbikat a problémáival, hogy ő már nagy, oldja meg. Ismerősök társaságában ne csak a legkisebbről beszéljenek, ne hangsúlyozzák  túl, amit tud, így a nagyobb gyerekek nem érzik magukat mellőzöttnek. Soha ne mondják a szülők a picinek, hogy ő még milyen aranyos, de majd kiállhatatlan nagyfiú/nagylány lesz belőle, és ne akarják, hogy a jól sikerült nagyobb gyermekhez hasonlítson a kicsi, ha más adottságokkal született.