Következetes napirend, esti rituálé

A kisbabák esetében könnyebb eleve, már az első éjszakától kezdve megfelelő szokásokat kialakítani az alvás-elalvás kapcsán, mint később kezelni, korrigálni a problémákat.

Életszakaszonként változó alvásigény

Ahogy a felnőttek esetében, gyerekeknél sem lehet pontosan megmondani, mennyi alvásra van szüksége egy-egy babának. Átlagszámokat ismerünk – az újszülöttek alvásigénye napi 15-20 óra, mely iskoláskorra kb. 10-11 órára csökken majd –, ettől minden gyerek egyéni igényei szerint tér el. Nemcsak egyedenként, életszakaszonként is változik az alvásigény. Nem ritka, hogy a fejlődés bizonyos szakaszaiban a gyerek többet alszik, máskor pedig éppen az ellenkezője tapasztalható.

Ennek a változásnak egyik leggyakoribb példája a kétéves kor körül jelentkező, úgynevezett szeparációs szorongás. A kicsik ebben az életkorban kezdik megérezni-megérteni, hogy – ha átmenetileg is – el kell szakadniuk a szüleiktől, hogy úgy kell aludniuk, hogy apa és anya nincs ott velük, és ez az érzés félelmet, szorongást válthat ki belőlük. Ilyenkor az addig „jó alvó”, egyedül elalvó gyerekeknél is gyakran nagy változás áll be, megkezdődnek a kísérletek arra, hogy kinyújtsák a szülők melletti biztonságban tölthető időt.

Problémákról akkor beszélhetünk, ha...

Ha kicsi korától megfigyeljük gyerekünk alvási szokásait, tudjuk, hol tart a fejlődésben, észre fogjuk venni, tudni fogjuk, mi fér bele a mi „normális” kategóriánkba. Egy-egy furcsa nap még nem ok az aggodalomra (ahogy a felnőtteknek is vannak éberebb, kevesebb alvással töltött, máskor pedig „álomkórosabb” napjaik), de ha több héten keresztül is fennáll a probléma, érdemes szakemberhez fordulni.

Alvással kapcsolatos problémáról akkor beszélhetünk, ha az addig hosszú időn keresztül fennálló, jól működő szokásrendszer felborul, tartósan megváltozik, ha a kicsi nem tud egyedül elaludni, ha az éjszaka folyamán sokszor, rendszeresen felébred, és nem tud a szülei segítsége nélkül visszaaludni, ha éjszakai légzészavart tapasztalunk nála, vagy rendszeresen nagyon nyugtalanul, „aktívan”, egész éjjel forgolódva, magát dobálva alszik.

Az is rendellenesnek számít,  ha beszél álmában, ha alvajáró (ennek hátterében általában a nem megfelelően fejlett idegrendszer áll), éjszakai pánikrohamai vannak (amelyekre reggel általában nem is emlékszik), rémálmok, lidércnyomás gyötri őt (ami már 9 hónapos kortól előfordulhat, de legjellemzőbb a 6 év körüli korosztálynál).

Alvászavarok, szorongások

Az alvásproblémákat a pszichológia több csoportba sorolja, de minden pszichológiai iskola más magyarázatot, más megoldást kínál rájuk. Az alvással kapcsolatos zavarok hátterében – amennyiben szervi eltérés, változás, mint például a megnagyobbodott mandulák, fogzás, nagymozgások megjelenése stb. kizárható – általában vagy a helytelen szoktatás, vagy valamilyen érzelmi, pszichés probléma áll.

Utóbbiak közül leggyakoribb a félelem és a szorongás. Előbbinek meg tudjuk határozni az okát – gyerekek esetében ez legtöbb esetben a sötét, a betörők, a furcsa hangok, árnyak játéka. Próbáljuk meg, erről van-e szó; sokszor egy éjszakai fény, egy függöny, egy nyitott vagy csukott ajtó is sokat jelenthet a nyugodt alvás érdekében.

Nehezebben meghatározható, hogy mi vált ki szorongást a gyerekeknél. Az okok közt találhatjuk a szülők, elsősorban az anya szorongását, a családi konfliktusokat, feszültségeket, az őszinteség hiányát a családi kapcsolatrendszerben, a halállal kapcsolatos kérdéseket (sokszor már kétéves korban is), a nap folyamán érkező, a babát ért túl sok ingert, a nagy izgalommal várt eseményeket. Ha a probléma gyökereként szorongásra gyanakszunk, figyeljük meg azt is, vajon az alvászavar az egyetlen tünet, amit gyermekünkön tapasztalunk, és kérjük szakember segítségét.

Az esti tévénézés nem ajánlott

Az alvászavarok a 18 év alatti korosztály 20-30%-át érintik, és gyakran a helytelen szoktatás következményeként alakulnak ki. Szülőként tehát már akár az első napoktól sokat tehetünk azért, hogy gyermekünk megtanuljon aludni, különbséget tenni a nappal és éjszaka között. Szakemberek között is vitatott kérdés, vajon fel kell-e éjszaka kelni a kicsihez, ha igen, hány hónapos korig.

Hallhatunk érveket az éjszakai szoptatás ellen is, mellett is; hogy melyik megoldást választják a szülők – egészséges kisbabák esetén –, egyéni igény kérdése. Akárhogy döntenek is, az biztos, hogy a következetesen tartott napirend, esti rituálé, elalvás előtt szokásosan ismétlődő ceremóniák sokat segíthetnek a csecsemőknek, kisgyerekeknek a megfelelő alvási szokások kialakításában.

Figyeljük a kicsit, és az esti lefekvés idejét ne magunkhoz, az esti tévéműsorhoz, a szomszédhoz vagy a szakkönyvekhez igazítsuk, csakis hozzá. Ha a baba, kisgyerek nem álmos, nem fog magától elaludni – ugyanakkor a tipegők, óvodások, nem ritkán a félévesek is olyan aktívak este, hogy nehéz rajtuk észrevenni, mikor van a megfelelő pillanat. Hagyjunk nekik időt a lecsendesedésre, úgy alakítsuk ki a lefekvés előtti szertartást, hogy nyugodtan, akár lassan haladva is beleférjen vacsora, fürdés, fogmosás, esti mese (nagyobbakkal beszélgetés).

Ha „nem álmos”, akkor is végezzük el a rutint, bújjon ágyba, ott még tudunk beszélgetni, olvasni, játszani kicsit. Az esti tévénézés semmiképpen nem ajánlott – a gyerekek tovább álmodhatják, amit lefekvés előtt láttak, hallottak, nem értettek, rémálmaik lehetnek, szoronghatnak tőlük. Figyeljünk a szoba hőmérsékletére is: alváshoz elég a 18-20 fok (csecsemőknél lehet néhány fokkal több) és szellőztessünk elalvás előtt.