Hasmenésjárvány: mit tehetünk a megelőzésért?

A szakemberek összefoglalták, hogyan előzhető meg és hogyan kezelhető a megbetegedés, mi a teendő, ha valaki gyanús tüneteket észlel? Mint figyelmeztetnek, kerülni kell a nyers hús, a nyers vagy nem kellően hőkezelt tej, illetve az abból készült tejtermékek, továbbá a mosatlan nyers zöldségek és gyümölcsök fogyasztását. Javasolt a zöldségfélék párolás, főzés utáni fogyasztása, ügyelni kell a hűtő és a konyhai munkafelületek, vágódeszkák, konyharuhák tisztaságára. A baktérium a főzéstől, sütéstől elpusztul, de a fagyasztást túléli.

Hogyan csökkenthető a fertőzésveszély?

A németországi járványt okozó baktérium a hasmenést okozó Escherichia coli úgynevezett EHEC csoportjába tartozik (enterohemorrágiás Escherichia coli). A baktérium szerotípusa O104:H4, és 2-es típusú Shiga-toxint termel, ezért Shiga-toxin-termelő E. colinak, STEC-nek is nevezik. A baktériumsejtek halmazai tapadnak a bélfalhoz, és a baktérium többféle antibiotikummal szemben ellenálló (multirezisztens). A STEC-csoportba tartozó baktériumok általában kérődzőkből, elsősorban szarvasmarhából, birkából, kecskéből, illetve sertésből mutathatók ki. Mind szennyezett élelmiszer (gyakran a nem megfelelően átsütött marhahús), mind szenynyezett ital (nyers tej, víz, gyümölcslé stb.) lehet a fertőzés terjesztője, de a fertőzés állatról emberre, vagy emberről emberre (ha a szennyezett kézről a szájba kerül a baktérium) is terjedhet. Adott esetben a fertőzött, de megbetegedés tüneteit nem mutató szarvasmarha trágyájával szennyezett zöldség vagy gyümölcs is terjesztheti a kórokozót, illetve fertőződhet a természeti környezet is (pl. állattartó farm talaja, felszíni víz).

Nem ajánlott a csírafogyasztás

A megelőzés ezen ismeretek birtokában egyszerű: a legfontosabb a biztonságos élelmiszerek fogyasztása, az élelmiszer-higiénés szabályok betartása, és a betegek környezetében az általános személyi higiénés rendszabályok szigorú betartása.

A németországi hasmenésjárvány forrását még nem sikerült azonosítani, de a legutóbbi hírek szerint ismét a babcsíra áll az első helyen. Bár a csírák tápanyagtartalma rendkívül magas (B-, C-, K- és D-vitaminban gazdagok, a gabonacsírák továbbá E-vitamint is tartalmaznak, valamint kiemelkedő foszfor-, magnézium-, kalcium- és káliumtartalmuk), mikrobiológiai szennyezettségük alapján több országban a közepesen kockázatos táplálékok közé sorolják őket az élelmiszerbiztonsági hatóságok, és rendszeresen figyelmeztetést adnak ki a nyersen fogyasztott csírák kockázatáról. A csírák fogyasztásának kockázatát az adja, hogy előállítási technológiájuk nemcsak a csíráknak, hanem a kórokozó baktériumok elszaporodásának is kedvez (kedvező hőmérséklet, páratartalom). Ezért a hatóságok gyerekeknek, várandósoknak, időseknek és gyenge immunrendszerűeknek általában sem ajánlják a csírafogyasztást.

Milyen tünetek kísérik a fertőzést?

A betegség két, jól elkülönülő fázisból áll: miután a baktérium bekerült a szervezetbe, általában 3–8  nap múlva kezdődnek a véres (ritkábban vizes) hasmenéses tünetek, amelyek gyakran járnak együtt erős alhasi görcsökkel, ritkán lázzal vagy hányással. A megbetegedés jellemzően 5–7 nap alatt magától gyógyul. Átmeneti tünetmentes időszakot követően (kb. 1-2 héten belül) a betegek kisebb hányadában kialakulhat a vörösvértestek szétesésével és akut veseelégtelenséggel járó súlyos szövődmény, a hemolitikus urémiás szindróma (HUS). Az aktuális járvány kapcsán kis számban ugyan, de előfordultak olyan esetek is, amelyek során hasmenés nélkül alakultak ki a szövődmények, illetve idegrendszeri tünetek (beszédzavar, epilepszia) is megjelentek. Ilyen tünetek előfordulása a STEC-fertőzésekkel kapcsolatban nem ismeretlen, de ritkán tapasztalható.

A STEC okozta megbetegedések kezelése elsősorban a folyadékpótláson alapul, emellett fontos a cukor- és ásványianyag-pótlás. A STEC-baktériumok okozta fertőzésre az antibiotikumos kezelés általában ellenjavallt, mivel a kezelés hatására elpusztult, széteső baktériumokból még több toxin kerül a szervezetbe, ami tovább rontja a beteg állapotát, és elősegítheti súlyos szövődmények, például a HUS kialakulását. Súlyos esetekben indokolt lehet az antibiotikum-terápia, ám a németországi járványt okozó baktérium nagymértékben ellenállónak bizonyult az antibiotikumok széles skálájával szemben.