Apad a segítőkészség

A Kis-Küküllő Térségi Társulás társulás 2005-től működtet szociális és egészségügyi központot Gyulakután, ahol a székhely tavaly átadott emeleti részén különböző tanfolyamokat szerveznek, ugyanakkor a központ 10 munkatársa szüntelenül járja a vidéket. Leginkább a főúttól távol eső falvakban segítenek a magányos, idős, beteg embereken. A társulás munkatársai körülbelül 450 személy gondozásában vállalnak szerepet. „Folyamatosan pályázunk, a mindennapi szervező, gondozó munka mellett ez tölti ki napjainkat” – mesélte a Krónikának Borbély Emma elnök, nyugalmazott agrármérnök, aki minden percét ennek a központnak, a szociális és oktató tevékenységnek szenteli.

Hat község betegei

A társulás munkatársai jelenleg arra a pályázatra várják a választ, amelynek révén fizetést biztosítanának az idős embereket gondoló szociális munkásoknak, és a fogyó anyagok biztosítására is fordítanának belőle. A másik pályázat ahhoz a programjukhoz kötődik, amelynek keretében 25 fogyatékkal élő személyt gondoznak – őket színházba, kirándulásra, rendezvényekre viszik, emberhez méltó életkörülményeket próbálnak biztosítani nekik. A kistérségben 97 sérült személy él, de mindenikükkel – főleg a magatehetetlenekkel – nem bírnak foglalkozni. Az idősek gondozását két éve kezdték el. „Hat község idős, rászuló lakosain próbálunk segíteni, a községekhez sok kis falu tartozik. Sajnos aggasztóan emelkedik az egyedül élők száma. A legnagyobb gondot az ágyhoz kötött, idős emberek ápolása jelenti. Sokba kerül a pelenka, nehéz megfelelő mennyiséget biztosítani” – taglalta a nehézségeket Borbély Emma. A gondozók ezenkívül járókereteket, kerekes székeket, felfekvés elleni matracokat, ülőpárnákat, gumilepedőket, kötszert és sok más segédeszközt is szereztek már a rászorulóknak.

Magányos öregek, akiket nem látogat senki

Az átlagéletkor növekedése, a fiatalok elvándorlása, időszakos külföldi munkavállalása eredményezi, hogy növekszik a szociális gondozásra szoruló idősek száma a környéken. Balavásár község területén 130, Havad községben pedig 120 személyt gondoz a társulás. A Havadhoz tartozó Gegesen és Rigmányban alig laknak fiatalok. A Makfalvához tartozó Szolokma, Abod is kiöregedő falu. Mint a társulás elnöke elmondta, a gyógyszerbeszerzés az egyik legnagyobb gond. „Munkatársaink nagyon elfoglaltak, hiszen minden gyógyszert a községközpontokban rendelő háziorvossal kell felíratni, majd ki kell váltani a recepteket. Esetenként 50–60 recepttel érkeznek a gyógyszertárakba a szociális gondozók, akiknek arra is figyelniük kell, hogy melyik gyógyszer, hol olcsóbb, hogy ott vásároljanak, hiszen nagyon szegény emberekről van szó” – fejtette ki Borbély Emma.

A társulás tagjai – akik egyébként helybeliek – most már mind szakképzett szociális munkások, hiszen a gyulakutai központ államilag elismert tanfolyamot indított a halmozottan sérült és idős személyek gondozói számára. Három „generáció” már végzett, és most indul a negyedik tanfolyam. A szociális munkások egyébként nagyon fontosnak tartják az idősekkel való beszélgetést. A társulás vezetője úgy véli, a falusi emberekből is egyre inkább kihal az összetartozás érzése, a segítőkészség. „Persze vannak falvak, ahol ez nem jellemző, de a szomszédok sok helyen hetekig nem nyitják rá az ajtót a magányos öregekre” – mondja a társulás elnöke.

Életmentő orvosság, Párizsból

A társulás testvérszervezete a hollandiai Wildeganzen Alapítvány, amely 24 ezer euróval járult hozzá a szociális központ rendbehozásához. A mozgássérülteket szállító speciális kisbuszt is tőlük kapta a Kis-Küküllő Térségi Társulás. Borbély Emma értetlenül szemléli a jelenlegi egészségügyi tárca némely intézkedését. „Krónikus, súlyosan beteg embereket egyik napról a másikra gyógyszer nélkül hagynak. Például van egy 16 éves abodi betegünk, akinek már négy agyműtétje volt, és egy bizonyos gyógyszer nélkül nem élhet. Párizsból kellett elhozatnunk a gyógyszert. Februárban felhívtam a minisztériumot, jeleztem, hogy decembertől nem kapható nálunk a gyógyszer, amely létfontosságú valaki számára. Egy hölgy rámrivallt, és azt kérdezte: decembertől februárig nem jutott eszünkbe, hogy szóljunk nekik? Holott addig más úton próbáltuk beszerezni az orvosságot” – meséli a társulás elnöke.