A teljesítményközpontúságtól a stresszkezelésig

Az új tanév küszöbén szülők és pedagógusok is megannyi megválaszolatlan kérdéssel, a romániai magyar oktatásban általánosnak tekinthető problémával szembesülnek. Érvényes ez a kisdiákok szüleire-tanítóira, de a nagyobbak diákok oktatóira, szüleire is. Kezdjük az előkészítő osztályosokkal: mire figyeljen oda leginkább a felnőtt, hogy zökkenőmentessé váljon számukra az oviból iskolába való átmenet?

Minden kisgyerek élete első fontos lépésének tekinti, amikor iskolába kerül és belép a „nagyok\" közé. Hatalmas bennük a tudásvágy, a kíváncsiság, alig várják, hogy felfedezzék azt a titokzatos világot, melybe addig alig volt betekintésük. Erre a kíváncsiságra, tudásvágyra kellene nagyon ügyelnie a szülőnek, pedagógusnak, hiszen, amint ez elveszett, már nagyon nehéz újra felépíteni. És voltaképp ez képezni az iskolai siker egyik fontos alkotóelemét. Ajánlatos ezért óvakodni az olyan megjegyzésektől, melyek arra utalnak, hogy az iskola kezdetével véget ér a játék időszaka, és elkezdődik a „komoly munka\". Vigyáznunk kell, ne tegyük \"mumussá\" az iskolát. Nagyon sok tanintézetben bevezették az ismerkedő találkozásokat, amikor szülők, gyerekek még az iskolakezdés előtt megismerkedhetnek, körbejárhatják az iskolát – ez kiváló alkalom a felkészülésre: így a tanév elkezdésekor a kicsi nem egy teljesen új helyzettel találja szemben magát. Sőt, az utóbbi években bevezetett előkészítő osztály kiváló alkalom az első osztályra való felkészülésre, azonban nem kell elfelednünk ennek valódi célját. A cél ugyanis nem az, hogy elárasszák a gyerekeket feladatokkal, hanem mindazoknak a részképességeknek a fejlesztése, melyek majd zökkenőmentessé teszik a későbbiekben az iskolai munkát. Ügyelnünk kell arra is, hogy a gyerekek igény szerint tudjanak pihenni, kikapcsolódni, játszani. Sok szülő az iskola kezdésével egyidőben elérkezettnek érzi az időt arra is, hogy különféle szakkörökre is beírassa gyerekét:néptáncra, zenei körre, különféle tevékenységekre. Arra gondolnak, hogy ebben a korban a legfogékonyabbak a gyerekek az újra. Mindez nagyon függ a gyerek teherbírásától, és akár túl sok is lehet számára, főként, ha nem csupán a délelőttöt tölti iskolában, hanem a délutánt is, tehát gyakorlatilag a napi nyolc óra iskola után még iskolai tevékenységen kell részt vennie. Inkább arra figyeljünk oda, hogy mozogjanak, a szabadban, friss levegőn töltsenek időt.

Az ötödikesek számára is nehéz időszak kezdődik, hiszen a kamaszkor nem könnyű időszak a gyerekek – és persze a szülők, pedagógusok – számára sem. Erre pedig rátevődik, hogy ettől a tanévtől kezdve megannyi tanár és tantárgy elvárásainak kell megfelelniük. Hogyan segíthet a pedagógus, osztályfőnök, a szülő, hogy megkönnyítse az átmenetet?

Elsősorban azzal segíthet, hogy felismeri és tudatosítja azokat a változásokat, melyeken átesnek a kiskamaszok ebben a korban. A legszembetűnőbbek a testi változások, de ugyanakkor azzal is szembesülni kell, hogy az érdeklődésük is megváltozik, a kortárscsoport, az osztálytársak egyre nagyobb szerepet kapnak az életükben. Érzelmileg is jelentős átalakuláson esnek át a kamaszok, és mindez olykor nagyfokú stresszt is eredményezhet: ilyenkor válhat az addig csendes kisgyerekből nagyszájú kamasz. Sok támogatásra és türelemre van szükségük, még akkor is, ha ezt látszólag elutasítják. Fontos, hogy önállóan dolgozzanak, de ajánlatos még nyomonkövetni, ellenőrizni, hogy elég alapos munkát végeznek-e. Elemiben a tanítónéni felügyelete alatt ez könnyen megy, éppen ezért nagyon fontos az ötödikes indítás. Lényeges az is, hogy a tanárok világossá tegyék elvárásaikat, megismertessék a gyerekekkel a  követelményeket.

Kamaszkori nehézségek tapasztalhatóak a nyolcadikosok esetében is: ekkor teljesen máshol jár az eszük, nem a tanuláson, holott komoly megmérettetés előtt állnak. Miként lehet segíteni nekik, hogy kevesebb kudarc érje őket, illetve jól vegyék az akadályokat?

A nyolcadikosok esetében is nagyon fontos, hogy miként indították el őket ötödik osztályban. Amennyiben sikerül akkor kialakítani egy ritmust, egy munkastílust, a nyolcadikos megmérettetésnek nem kellene gondot jelentenie. Nyolcadik elején lényeges a vizsgaanyag beütemezése, a rendszeresség, az addig bizonytalan területek megerősítése, a hiányok bepótlása.

A legtöbb oktatási intézmény előtérbe helyezi a teljesítményközpontúságot, arra törekszenek, hogy jól teljesítsenek a diákok nemcsak az iskolai vizsgákon, az érettségin, de a különféle vetélkedőkön, tantárgyversenyeken, stb. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon fektet-e hangsúlyt az iskola, a tanári közösség a stresszkezelésre? Mit tehetnének azért, hogy a versenyszellem, teljesítményorientáltság mellett oldják is a zsúfolt tanterv, sok tanulás, információbiflázás okozta feszültséget?

Kisiskolások esetében a versenyek akár alá is áshatják a gyerekek tanulási motivációját, a sikertelenséget, a kudarcot nagyon nehéz ebben a korban feldolgozni. Elemiben minél több bátorításra, pozitív visszajelzésre van szükségük. A későbbiekben a tantárgyversenyek azonban kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy kipróbálhassák magukat, tudásukat, ugyanakkor arra is, hogy a vizsgahelyzetekkel megismerkedjenek, így a fő megmérettetések idején tudják, mire számíthatnak. Ilyen szempontból a tantárgyversenyek akár segíthetnek a fő vizsgák idején tapasztalható stressz megelőzésében,  hiszen a gyerek már tudni fogja, mivel szembesül, nem teljesen ismeretlen helyzettel kell megküzdenie. Ugyanakkor azt hiszem, elmondható, hogy nagyon kevés figyelmet fordítanak az iskolákban a stresszkezelésre, a tanároknak a zsúfolt tanterv mellett idejük sincs erre gondolni. A pár éve bevezetett, Iskola  másként hete alatt ugyan nyílna erre alkalom, azonban így gondolom, nem egy hetet kellene erre fordítani, hanem folyamatosan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Véleményem szerint az iskolapszichológusok hatékony eszközökkel rendelkeznek, hogy akár egyéni tanácsadás keretében, akár csoportos munka során megismertessék a diákokkal a különböző stresszkezelési technikákat.

Mit lenne ajánlatos beleilleszteni a diákok hétköznapi-hétvégi programjába? Mire figyeljenek oda a szülők, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben a diákok tanév közben?

A sportnak, a mozgásnak elengedhetetlen szerepe van a gyerekek fejlődésében. Kiskorban a részképességek fejlődéséhez nélkülözhetetlen, később a stresszlevezetésben, de az önmaga határainak kipróbálásához, nehéz helyzetekben a motiváció fenntartásának megtanulásához, a csoporttársakkal való együttműködés elsajátításához is hozzájárul, nem beszélve a jó közérzetről, az optimizmusról. A befektetett energia mindenképp többszörösen is megtérül, ezért a szülőknek nem kell amiatt aggódniuk, hogy a sportolással eltöltött idő a tanulás rovására megy, hisz többször is kimutatták már, hogy a sportolás az iskolai teljesítmény javulásához is hozzájarul.