Amerika és Kanada határán ünnepelték a reformációt a tengerentúli magyarok

Észak-Amerikában az Egyesült Államok és Kanada olyan soknemzetiségű demokratikus ország, ahol becslések szerint összesen kétmillió magyar anyanyelvű vagy csupán magyar származású személy él. A magyar diaszpóra legjelentősebb célországaiba a boldogulás reményében, a szabadság vonzásában, gazdasági és politikai okokból vándoroltak ki, hagyták el szülőföldjüket.

Az amerikai reformátusok korántsem egységesek, gyülekezeteik egyaránt tartoznak a Presbiteriánus Egyházhoz, az Egyesült Egyházhoz, az Amerikai Magyar Református Egyházhoz, vagy akár függetlenek. Jelképesnek mondható, hogy a reformáció ötszázadik évfordulója észak-amerikai megünneplésére közvetlenül a pünkösdöt és a nemzeti összetartozás napját követő időszakban került sor, „A megújulás lendülete" mottóval.

Magyarország kormánya képviseletében, a legnagyobb (erdélyi) és a legközpontibb (dunamelléki) református egyházkerület püspökei jelenlétében, a magyarországi evangélikus egyház, valamint az amerikai reformátusokon kívül lutheránus, baptista, presbiteriánus részvétellel. Sőt még a szintén tengerentúli, ausztráliai magyar reformátusokat is képviselte egyik lelkészük.

A konferencia programjában egyházi szolgálatok, istentiszteletek és áhítatok, kerekasztal-beszélgetések, lelkész-megbeszélések szerepeltek. Fénypontjának a gyülekezeti nap szabadtéri istentisztelete bizonyult, amelyre a környékbeli hívek is eljöttek, elsősorban a kanadai Torontó és az egyesült államokbeli Buffalo gyülekezeteiből.

„Az Úr pedig a lélek, és ahol az Úr lelke, ott a szabadság" – erre a textusra épült az igehirdetés, amelynek a végén galambok szabadon engedése hitelesítette a prédikációt. Felemelő mozzanat volt továbbá a kápolnában a palástos lelkészek által körülállt keresztelő kút/úrasztala megáldása. Ezt az istentiszteletet az óhazai meghívottak végezték:

„Erős várunk nékünk az Isten", „Szent hitünkről vallást tettünk!" – énekelte több száz hívő, miközben Istennek tetsző énekük összemosódott a Niagara-vízesés morajával.

Egyébként a három napos rendezvény alatt a kulturális részt zongora és pánsíp koncert, grafikai és fénykép kiállítások, könyvbemutatók biztosították. A rendezvény kezdeményezője és főszervezője a torontói Első Magyar Református Egyház lelkésze, Vass Zoltán tiszteletes volt.

Az ünnepi megemlékezés és tanácskozás összességében, a sokasodó gondok ellenére rávilágított az egyházak szerepére akár a szülőföldön való boldogulás, akár a diaszpórában élők közösséggé kovácsolása terén. Továbbá arra, hogy

Miközben Lutherrel együtt vallja, hogy „Az igaz ember az ő hite által él", bízik abban, hogy el kell érkeznie annak az időnek, amikor az értékválságba kerülő ember visszatér gyökereihez, egyházához, hogy ott értelmes életre, boldogságra, biztonságra találjon.