Kárpótlás gyenge hírveréssel

Egy közelmúltban elfogadott magyarországi törvény szerint újra megnyílt a kárpótlás azok előtt, akik korábban nem jutottak anyagi elégtételhez a II. világháború idején és az azt követő kommunista rendszerben elszenvedett sérelmek miatt. Egyes számítások jóval több mint százezerre teszik az érintettek körét, ugyanakkor az új lehetőségről meglehetősen kevés információ áll rendelkezésre, főleg a határon túli magyarság körében. Pedig a mielőbbi értesítés kulcsfontosságú lehet, ugyanis a lehetőséggel csak július 31-éig lehet élni, ráadásul nem kis pénzről van szó: az érintettek vagy hozzátartozóik 400 ezer forinthoz (54 millió régi lej) juthatnak ezáltal. Az új jogszabályt annak kapcsán fogadta el az Országgyűlés, hogy a korábbi kárpótlási törvényben meghatározott határidőt sokan önhibájukon kívül elmulasztották. Ezáltal meghaladja a százezret azok száma, akik azért nem tudták érvényesíteni igényüket, mivel nem álltak rendelkezésükre a kérelem jogosságát igazoló dokumentumok. Az elmúlt években viszont megnyíltak az egykori szovjet levéltárak, az anyagok hozzáférhetővé váltak, így jóval többen tudják alátámasztani igényüket.
Szabó Lajos, a kárpótlást lebonyolító budapesti Központi Igazságügyi Hivatal főigazgató-helyettese négy csoportba sorolta a jogosultak körét. Az elsőbe azok tartoznak, akiknek hozzátartozója 1939. március 11. és 1989. október 23. között a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai önkénye miatt életét vesztette. Kárpótlás jár azoknak is, akiknek hozzátartozója a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból vesztette életét. Harmadik csoportba tartoznak azok a polgári lakosok, akiket szovjet kényszermunkatáborba hurcoltak, a negyedikbe pedig azok, akik a II. világháború alatt (1941. június 27–1945. május 9.) faji, vallási, politikai okból munkaszolgálatot teljesítettek. Kényszermunkának minősül az is, ha a hadifogolyként halt meg valaki 1945. augusztus 1. után a Szovjetunióban. Azokra viszont nem vonatkozik, akik különböző harcokban estek el katonaként. Kárpótlási kérelmet azok nyújthatnak be, akik eddig nem éltek a lehetőséggel, illetve ha a korábbi kérelmüket annak idején elutasították, mert nem tettek eleget a hivatal hiánypótlási felhívásának, vagy kérelmük a jogvesztő határidő (1997. október 7.) után érkezett meg. Az is leadhatja kérését, aki hozzátartozója elhalálozása után felvette a korábban, 1999-ben megítélt 30 ezer forintos kárpótlási összeget, ez esetben 400 ezer forintig terjedő különbözetben részesül. Padányi Máriusz, a magyarországi Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Nemzeti Szövetségének elnöke szerint a magyar hatóságok komoly mulasztást követnek el a folyamat hiányos ismertetése miatt. „Hetek óta járom az országot, és azt tapasztalom, hogy az embereket nem értesítik a lehetőségről” – vélekedik Padányi, aki szerint még rosszabb lehet a helyzet a határon túl. Szabó Lajos főigazgató-helyettes viszont azzal érvel, hogy mindent megtettek, ami hivatali kötelességük: több anyaországi televíziós adásban és rádióműsorban is beszámoltak a lehetőségről, és felvették a kapcsolatot a határon túli magyar szervezetekkel, konzulátusokkal. Szabó elmondta, Romániába 10 ezer adatlapot juttattak el. Erdélyben ellenben nem övezi médiakampány a kárpótlást, sőt kiderült, hogy a hazai kárpótlási folyamatot koordináló RMDSZ-hez áprilisban csak 1500 igénylési űrlap jutott el. Câmpean Ibolya, az RMDSZ ügyvezető elnökségének jogtanácsosa lapunknak elmondta, az űrlapokat továbbküldte a területi szervezetekhez. A jogtanácsos cáfolta, hogy az emberek nem tudnának az új határidő létezéséről, bár az érdeklődők konkrét számát nem tudta megbecsülni. „Nagyon sok az igénylő, pontos számukat azonban nem tudnám megmondani” – nyilatkozta Câmpean Ibolya, hozzátéve: a területi szervezeteknek szabad kezük van a népszerűsítést illetően. Szerinte ugyanakkor az igénylők legfeljebb tíz százaléka részesül majd kárpótlásban, mert nagyon sok esetben hiányoznak a jogosultságot igazoló iratok. Különben a területi RMDSZ-szervezetek közül nem mindegyik tud a kárpótlásról, Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, az alsó-háromszéki szervezet elnöke például lapunktól értesült a lehetőségről.
Kárpátalján viszonylag több információ látott napvilágot, ott ugyanis több hírportál és a napisajtó is ismerteti a magyarországi igazságügyi hivatal közleményét, Erdélyhez hasonlóan hiányos azonban az akció kommunikációja a Vajdaságban és a Felvidéken.

Tudnivalók a kárpótlásról
Az úgynevezett életelvesztéses kárpótlás esetén kárpótlásra jogosult az elhalt házastársa (özvegy), gyermeke, szülője, testvére. A munkaszolgálat miatti kárpótlásra jogosult saját jogon a munkaszolgálatot teljesített,
illetőleg a túlélő házastársa. Az adatlap mellé bizonyítékot kell csatolni, a sérelmet szenvedetthez fűződő rokoni kapcsolatot, illetve az elhalálozás körülményeivel kapcsolatos bármilyen bizonyítékot. Ez lehet okirat, levelezés, de olyan képeslap is bizonyító erejű, amelyet az adott tábor területén adtak fel. Ha nincs ilyen irat, akkor a magyar Honvédelmi Minisztérium Levéltárához is lehet fordulni. A szükséges adatlapot a Központi Igazságügyi Hivatal címére (1116 Budapest, Hauszmann Alajos u. 1–3.) kell küldeni. Kérelmet a nyomdai úton előállított adatlapon kell benyújtani a Központi Igazságügyi Hivatal Kárpótlási Főosztályára, címe: 1116 Budapest, Hauszmann A. u. 1., postacíme: 1519 Budapest, Pf. 463. Adatlap igényelhető az igazságügyi hivatal fővárosi és megyei hivatalaitól, a külföldi magyar külképviseletektől, továbbá egyes külföldi kárpótlási munkát segítő szervezetektől is (Erdélyben az RMDSZ-től). Az adatlap letölthető a www.karpotlas.hu honlapról is. Krónika