Igazságot szolgáltattak?

A honatya hozzátette: nem vitatja az ortodox egyház azon jogát, hogy ellenezze az alapítvány létrehozását, viszont a két állam viszonyát illetõen mindenképp negatív jelzésnek minõsül, hogy miután a magyar Országgyûlés már közel három éve ratifikálta az egyezményt, Románia most visszalép a kezdeményezéstõl. Mint ismeretes, az alapítvány létrehozásáról a román és a magyar kabinet 2005. október 20-i elsõ együttes ülésén született egyezmény, amelynek alapján a Cãlin Popescu-Tãriceanu vezette kormány még abban az évben elfogadta a ratifikáláshoz szükséges sürgõsségi kormányrendeletet. A jogszabály – amelyet mintegy két évvel ezelõtt a képviselõház is elutasított – kimondja, hogy az egyezmény értelmében budapesti székhellyel létrejön a Gozsdu Manó vagyonát kezelõ Román–Magyar Gozsdu Közalapítvány, amely a magyar jogrend szerint mûködik. Az alapítvány feladata az lett volna, hogy a 19. században élt román származású jogász-politikus, Gozsdu Manó végrendeletében foglaltakat végrehajtsa, a jelenlegi állapotokhoz alkalmazva a végakaratot, amelynek értelmében a hagyaték jövedelmébõl nehéz anyagi körülmények között élõ román és magyar diákok tanulását finanszírozták volna, ösztöndíjak formájában.

Folyamatos ortodox támadás

Az egyezményt már az aláírást követõen támadta az ortodox egyház, amely minden erejét latba vetette a megállapodás semmissé tétele érdekében. Emellett több sajtóorgánum is arról cikkezett, hogy a bukaresti kormány a magyaroknak „játssza át\" a román vagyont. Az elhúzódó vita arról szólt, hogy az új közalapítvány megfosztaná az ortodox egyház által 1996 óta mûködtetett nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítványt a nem kis értékû vagyon visszaszerzésének lehetõségétõl. Az egyezménnyel kapcsolatos félelmek egyik szószólója Laurenþiu Streza erdélyi ortodox metropolita volt, aki a hétfõi szavazást megelõzõen is azzal a kéréssel fordult a felsõház honatyáihoz, hogy támogassák a szebeni alapítványt, mint a Gozsdu-örökség végrendelet szerinti jogutódját a hagyaték visszaszerzésében. Az egyházi vezetõ több alkalommal is azzal érvelt, hogy sem a román, sem pedig a magyar államnak nincs joga a vagyon felett rendelkezni, tekintve, hogy az magántulajdon részét képezi. A kormánykoalíció képviselõi a szenátusi vita során megpróbálták hangsúlyozni, hogy két különbözõ dologról van szó, tekintve, hogy az államközi egyezmény nem érinti a nagyszebeni alapítvány mûködését. Az ellenzék képviselõi viszont – élen Adrian Pãunescuval, a Nagy-Románia Párt szenátorával, a kulturális bizottság tagjával – úgy vélték: a megállapodás szövege úgy is értelmezhetõ, hogy a román állam lemond a magyar fõvárosban lévõ Gozsdu-vagyonról. Mihai Gheorghiu, a külügyminisztérium államtitkára arra próbálta figyelmeztetni az ellenzéki politikusokat, hogy az egyezmény révén a kabinet épp hogy a négy ingatlan határolta budapesti „Gozsdu-udvar\" megmentésére törekedett, amikor 2005-ben beleegyezett az egyezmény szignálásába, mivel valós veszélye volt a magántulajdonban lévõ, és átalakításokon átesõ hagyaték elvesztésének. Viszont a szenátorok szinte kivétel nélkül úgy értékelték, hogy a kormány által választott megoldás elfogadhatatlan ennek a kérdésnek a rendezésére, és az egyezmény ratifikálásának elutasításával „igazságot tesznek\". Emellett azzal vádolták a Tãriceanu-kabinetet, hogy képtelen megoldani az alapvetõ problémát: a hagyaték megõrzését, és felszólították a kormány tagjait, hogy támogassák az erdélyi ortodox egyháznak és a nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítványnak az örökség visszaszerzéséért folytatott harcát.

RMDSZ: populista, nacionalista döntés

Niculescu Tóni, a bukaresti külügyminisztérium szakállamtitkára a Krónikának nyilatkozva sajnálatát fejezte ki az egyezmény elutasítása miatt, mivel az alapítvány létrehozása érdekében már több intézkedés is történt. Így például sikerült megegyezni a Gozsdu-udvar tulajdonosaival az alapítvány székhelyérõl, sõt az egykori ügyvéd szobrának felállításáról is folytak tárgyalások. Niculescu várhatónak minõsítette a hétfõi szavazás eredményét, mivel a román parlament populista meggondolásból utasította vissza a kezdeményezést, amely kompromisszumos megoldás lett volna annak érdekében, hogy a Gozsdu-hagyaték legalább részben „életre keljen\" Budapesten. Lakatos Péter RMDSZ-képviselõ, aki a képviselõházi vita során a kabinet eredeti döntése mellett foglalt állást, a Krónikának elmondta: kínos helyzet a kormány számára, hogy – kampányév lévén – elszaporodtak a nacionalista megnyilvánulások a törvényhozásban, és ez a magyar fél által már ratifikált államközi egyezmény elutasítását is maga után vonja. Lakatos szerint a döntés azt tükrözi, hogy a kormánynak nincs akkora tekintélye, szava, hogy a ratifikálást elérje. Emellett feltevõdik a kérdés, hogy az alapítvány létrehozására már befizetett öszszegeket miként kérheti most vissza a kabinet. „Miután a román és a magyar fél jó szándékkal telve nekifog, hogy megoldást találjon a két ország nehéz anyagi helyzetben lévõ fiataljainak támogastására, most elég kényelmetlen feladat megmagyarázni, hogy a törvényhozás miért utasítja el mindezt\" – tette hozzá a képviselõ. A magyar külügyminisztérium szóvivõi hivatalának illetékesei lapunk megkeresésére mindössze annyit nyilatkoztak, hogy tudomásuk van a döntésrõl, de nem kommentálják azt.

N. B. I.

Gozsdu Manó, az ortodox fiatalok mecénása

A macedóniai aromán kereskedõ és a tehetõs bihari román parasztcsaládból származó lány frigyébõl Nagyváradon született Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a 19. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, a magyar fõrendiház megbecsült tagjává lett, és alapítványt hozott létre „a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok\" támogatására. Halála után a román ortodox egyház kezelte hagyatékát. A több budapesti belvárosi ingatlant is magában foglaló Gozsdu-vagyon jövedelmébõl a trianoni békeszerzõdés megkötéséig ötezer szegény sorsú diák kapott ösztöndíjat. Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította. A két ország 1953-ban egyezményt írt alá, melynek értelmében kölcsönösen lemondanak mindennemû vagyoni követelésrõl egymással szemben, de a kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gojdu ortodox alapítvány jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont. A Gozsdu-vagyon sorsa ezért sokáig vita tárgyát képezte a két ország között.

Jelentõs átalakítás a Gozsdu-udvarban

A Budapest egyik legfõbb tömegközlekedési csomópontja, a Deák Ferenc tér közelében lévõ Gozsdu-udvar tulajdonképpen 14 épületet magában foglaló együttes, ezeket négy belsõ udvar tagolja, amelyeket hosszanti irányban végighúzódó sétány köt össze. Ottjártunkkor tegnap délután mindkét bejárat – a Király utca és a Dob utca felõli is – lakatra volt zárva, de bent folytak a felújítási munkálatok. Az ingatlanfejlesztést az Autóker Holding Zrt. végzi, amelyik 2004-ben vette meg a Gozsdu-udvart a Magyar Ingatlan Kft.-tõl. Az utcára nézõ homlokzatokat már felújították, és a Király utca felõli udvarrész is hamarosan készen lesz. A munkálatok egyik vezetõje lapunknak elmondta, a 2007. augusztusi határidõt nem tudták tartani, de idén két udvarrészt biztosan átadnak, és az épületcsoport másik felében is megkezdték a felújítást. A tervek szerint az épületegyüttest kulturális és szórakoztató-központnak szánják, a belsõ udvarokban kávéházakat, galériákat, éttermeket alakítanának ki, de egy wellnessközpont is helyet kapna a komplexumban.

Kiss Csaba, Budapest

(fotó: Kiss Csaba)