Cozma: nem győztek le

„Tíz évet töltöttem börtönben azért, mert eleget tettem szakszervezeti vezetői kötelességemnek, és azért, mert volt bátorságom szembeszállni az ország korrupt politikusaival, és mert harcoltam a becsületesen dolgozó tömegek jogaiért. Egy európai országban szinte lehetetlen, hogy egy szakszervezeti vezetőt ártatlanul börtönbe zárjanak” – mondta Cozma. Hozzátette, véleménye szerint az elmúlt időszakban a romániai politikusoknak sikerült negatív rekordot fölállítaniuk: Európa legkorruptabb országává tették Romániát, miközben még egyetlen korrupt politikusnak sem kellett börtönbe vonulnia.

„Tévednek, ha azt hiszik, legyőztek. Miron Cozma lelkét nem lehet leláncolni. Miron Cozma lelke az igazi román nép lelke, a dolgozó népé, azé, amely képes egy igaz ügyért harcolni” – hangoztatta a bányászvezér, azt a szólást idézve, amely szerint „ami nem öl meg, az erősebbé tesz.”

Miron Cozma azt is közölte, tiszteletben tartja azon rendelkezéseket, amelyek megtiltják, hogy Petrozsényben vagy Bukarestben tartózkodjék, ugyanakkor bírálta az erre vonatkozó határozatot. „Az alkotmány 25. cikkelye kimondja a szabad helyváltoztatás jogát. Hogyan beszélhetünk szabadságról, ha nem léphetek be Bukarestbe és Petrozsénybe? Petrozsényt még meg is értem, de Bukarest miért? Félnek tőlem?” – tette föl a szónoki kérdést. Végezetül közölte, jól érzi magát, szeretne megnyugodni és találkozni Temesváron élő családjával.

A szabadulás hírére Lakatos Zoltán, a Zsil-völgyi bányászszakszervezet vezetője örömét fejezte ki, és közölte, bár nem volt előzetesen szó egy esetleges találkozóról Cozmával, nem zárja ki ennek lehetőségét.

Miron Cozmára még 2005. szeptember 28-án a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék rótt ki jogerősen tízéves börtönbüntetést az államhatalom megdöntésének kísérlete miatt. Ugyanebben az ügyben több szakszervezeti vezetőt is elítéltek: Romeo Beja, Miron Dorin Loiş, Vasile Lupu, Ionel Ciontu és Constantin Creţan egyaránt ötéves börtönbüntetést kapott.

Ugyanazon év december 9-én a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék helyt adott Cozma beadványának, amelyben az 1991-es bányászjárásért kirótt és letöltött hét év 11 hónapos börtönbüntetés összevonását kérte az utóbbi ítélettel, így az 1999-es costeşti-i bányászjárásért valójában csak két év egy hónapot ült le.

A bányászvezér többször is feltételes szabadon bocsátásáért folyamodott, ám a bíróság minden egyes alkalommal elutasította az erre vonatkozó beadványt. 2004. december 15-én azonban Ion Iliescu akkori államfő – mandátumának utolsó napjaiban, a választásokat követően – kegyelemben részesítette az akkor az 1991-es bányászjárásért kirótt 18 éves börtönbüntetését töltő Cozmát. Indoklásként azt hozta föl, hogy addigra már hét évet letöltött büntetéséből, jó magaviseletet tanúsított, ráadásul több nemzetközi szakszervezeti szövetség is jelezte: értékelésük szerint Cozmát üldözik. A román politikum, illetve a civil szervezetek ugyanakkor felháborodtak a döntés miatt, így a volt elnöknek a közvélemény nyomására december 17-én vissza kellett vonnia a határozatot. Cozmát ennek nyomán ismét börtönbe zárták. 2005 júniusában a craiovai törvényszék ismét szabadlábra helyezte, mondván, hogy a kegyelmi határozat visszavonása jogtalan volt, ám szeptember 28-án újabb tíz év szabadságvesztésre ítélték az 1999-es bányászjárás miatt. Cozma később kártérítési pert indított a román állam ellen, amiért 2004 decembere és 2005 júniusa között 178 napig jogellenesen tartották fogva, a bíróság az általa kért négymillió euró helyett tízezer eurót ítélt meg.

B. L.

Hét bányászjárás Romániában

A Zsil-völgyi bányászok első ízben 1990. január 29-én vonultak Bukarestbe, ám akkor a megmozdulás nem járt számottevő politikai következménnyel. Egy hónappal később megismételték az akciót, de a megmozdulás akkor is sikertelen volt. A legvéresebb a harmadik, 1990. június 13. és 15. között lezajlott bányászjárás volt, amelynek során – Ion Iliescu akkori elnök kérésére – Nicolae Cămărăşescu mérnök és Miron Cozma almérnök vezetésével több ezer bányász érkezett a fővárosba, hogy véget vessenek az ellenzéki tüntetéseknek. Az akkori atrocitások során hét ember vesztette életét, közel ezren pedig megsérültek. A negyedik bányászjárás során, 1991. szeptember 24. és 28. között megostromolták a kormánypalotát, és Petre Roman akkori miniszterelnök lemondásra kényszerült. 1994 augusztusában ismét Bukarestbe indultak a bányászok, a Cozma által vezetett Zsil-völgyiek akkor Râmnicu Vâlceáig jutottak. 1999 januárjában ismét útnak indultak, mivel az elmaradt fizetések miatt sztrájk tört ki, Cozmának pedig börtönbe kellett volna vonulnia, hogy letöltse jogerős ítéletét. Ekkor ismét Bukarestbe vezette a bányászokat, útközben Costeşti-nél súlyos összecsapásokra került sor a rendfenntartó alakulatokkal. A csata során 321 személy sérült meg, és 130 milliárd régi lejnyi kár keletkezett. Akkor Radu Vasile miniszterelnök akadályozta meg, hogy folytassák útjukat a fővárosba, amikor a Coziai paktum néven elhíresült egyezmény révén megállapodást kötött Cozmával. A bányászvezér ennek ellenére egy hónappal később újra Bukarestbe indult bányászai élén, ám a rendfenntartó erők a stoeneşti-i hídon szétverték őket, és letartóztatták Cozmát, valamint négy alvezérét. Az 1990 júniusában lezajlott bányászjárás ügyében Ion Iliescu ellen is nyomozás folyik gyilkosságra való felbujtás gyanúja miatt.