– Az ellenzék – de alapvetően a kormányoldal is – abban a tudatban élt, hogy a magas, 70 százalék körüli vagy afölötti részvétel az ellenzéknek kedvez. Vajon minek tudható be, hogy mindenki ekkorát tévedett?

– Mindenki abból indult ki, hogy a Fidesz képes körülbelül 2 millió szavazót mozgósítani. Logikus következtetés: ahhoz, hogy megverd, ennél több szavazót kell mozgósítanod. Ezt a számot a 70 százalékban állapították meg.

– Miért sikerülhetett a kormányoldalnak jobban mozgósítania a szavazóit, mint az ellenzéknek? Mit rontottak el az ellenzéki oldalon?

– Nem mondanám el, hogy jobban mozgósított, inkább arról van szó, hogy az ellenzék eleve nehéz helyzetben volt.

Ha megnézzük a helyszíneket, ahol sikerült a Fideszt egyéniben megverniük, alig volt olyan, ahol lazán nyertek, de minden esetben többpárti összefogás és visszalépés eredményeként valósultak meg ezek a győzelmek. Továbbá az együttműködést nehezítette, hogy a választók, ha racionálisak is, nem mindenki fog úgy szavazni, ahogy a pártja szeretné.

Például azokban a körzetekben, ahol a DK régi motorosokat (Bauer Tamás, Niedermüller Péter stb.) indított, nem is sikerült a legjobban az átszavazás, habár kevés hiányzott nekik is a győzelemhez. Igazán sikeresek a kevésbé megosztó arcok lettek, akik Budapesten, a nagyon mediatizált körzetekben indultak, viszont vidéki körzetekben ez az együttműködés alig volt sikeres.

Ha jól emlékszem, hasonló helyzet volt 2002-ben is. Akkor is, most is a vesztes oldalon a kétségbeesés akkora, hogy minden magyarázatba megpróbálnak kapaszkodni. Előbb-utóbb azonban le kell vonni a konzekvenciákat, és el kell kezdeni azon gondolkodni, hogy mi az ellenszer a jelenlegi Fidesz-gépezet ellen.

Visszaélések mindig vannak, azonban csalást akkor kiálthatunk, ha ezek bizonyíthatóan rendszerszintűek, azonban ezt még senki sem bizonyította.

– Mi lehet az ellenzék sorsa a következőkben? Elképzelhető valamilyen szintű összefogás a Gyurcsány Ferenc-féle DK, az MSZP és az LMP között? Lát olyan arcot az ellenzéki politikusok között, aki idővel kinőhet a miniszterelnök kihívójává?

– Ezt nehéz megmondani. Viszont jól látszik, hogy mi történik, ha valaki egyoldalúan belenyúl a választási rendszerbe, és a saját képére formálja azt. Jelenleg egy olyan párt van Magyarországon, amely képes összetartani a választók 30-50 százalékát. Ahhoz, hogy még egy ilyen erő létrejöjjön, idő kell. Főleg, ha a jelen levő szereplők ideológiailag nagyon különböznek egymástól. Véleményem szerint

– A Jobbik néppártosodása nem igazán tűnik eredményesnek – 20 százalék környékén stagnál. Mit rontottak el, és van-e esélyük arra, hogy növeljék valamilyen formában a támogatottságukat?

– Ez is nehéz kérdés. Azonban úgy gondolom, hogy a Jobbik előtt nem nagyon áll más út.

– A határon túli magyarok idén is elsöprő többségben szavaztak a kormánypártokra. Ez minek tudható be? Elintézhető egyszerűen annyival, hogy a kormány „megvásárolta” őket a különféle támogatásokkal? Lehetne-e esélyük az ellenzéki pártoknak növelni a népszerűségüket a külhoni magyarok körében?

– Az erdélyi magyar szavazók nagyon stabil választói preferenciákkal rendelkeznek.

Ezt nagyon nehéz lesz fölülírni, főleg úgy, hogy az általuk követett anyaországi média összemosta az ellenzéki erőket. Több ellenzéki pártnak volt mondanivalója a határon túli szavazók számára, azonban Erdélyben sokan nem tettek különbséget Gyurcsány Ferenc és Szél Bernadett között. A Fidesznek például kapóra jött, hogy a DK olyan kampányt folytatott, amilyet.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy – bár a kétharmad ezúttal nem a külhoni szavazókon múlt – növekedhet a feszültség az anyaországi és a határon túli magyarok között a választási eredmény miatt, illetve azért, mert idén még több külhoni állampolgár szavazott?

– Nem hiszem, hogy ez kihatással lesz a határon túli magyarok és az anyaországiak kapcsolatára.

Jelenleg a komolyan vehető pártok közül csak a DK tematizálja a szavazati jog megvonását, azonban ezt is instrumentális okokból teszi, hiszen úgy gondolta, hogy van egy szegmense a magyar társadalomnak, amely ezzel mobilizálható, és Gyurcsány tudta, hogy ha ő lesz a határon túliak legnagyobb barátja, akkor sem fog több szavazatot kapni, tehát gondolkodás nélkül bevállalta. A kampány mindig túlfűtött periódus, az elkövetkező időszakok más témákról fognak szólni.