Aggodalom a Vajdaságban

Ennek egyik feltétele volt, hogy Belgrád vállalja: visszafogadja mindazokat az illegálisan az EU területén tartózkodókat, akik Szerbiából vagy rajta keresztül kerültek oda. Hogy hányan vannak, arról senki nem rendelkezik pontos adatokkal – a belgrádi sajtóban a hétvégén megjelent becslések 60 és 150 ezer közé teszi a számukat. Nemcsak Szerbiából és Koszovóból kivándoroltakról van szó, hanem olyanokról is, akik a volt Jugoszlávia szétesése után más köztársaságokból Szerbián keresztül jutottak Nyugat-Európába. Visszaáramlásuk – bár ezt nem kíséri nagy sajtónyilvánosság – már évekkel ezelőtt megkezdődött Szerbia és 16 európai ország kétoldalú megállapodásai alapján. A belgrádi belügyminisztérium például 2004-ben 15 500 visszatérőt regisztrált.

A változás az lesz, hogy ezután külön megállapodás nélkül, az EU-val kötött egyezmény alapján bármely tagállam Szerbiába indíthatja az illegálisnak minősített volt jugoszlávokat, akiknek egy jelentős része olyan, Boszniából vagy Macedóniából származó roma, akik csak átutaztak Szerbián. Távozásukat belgrádi sajtójelentések szerint több európai állam azzal is ösztönzi, hogy több ezer eurós segélyt ad a kitoloncolás nélkül, önként útrakelőknek.

A vajdasági magyarságon belül már nincs egyetlen olyan politikai erő sem, amely ne emelte volna fel a szavát a visszatelepítettek várható rohama ellen. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke Göncz Kinga külügyminiszternek írt levélben fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy a visszatérők „tömegesen elindulnak (esetleg elindítják őket) Szabadka, illetve a magyar határ felé. Letelepedni vagy tovább szivárogni gyermekeikkel együtt...”. A szerbiai Magyar Polgári Szövetség ugyancsak erélyesen tiltakozott az újabb vélt betelepítési hullám ellen. A helyi magyar érvelésben viszszatérő elem, hogy a Vajdaságot a délszláv háborúk nyomán már elérte egy betelepítési hullám, egy újabbat nem viselne el. Pásztor István, a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint Belgrádnak nincs átgondolt elképzelése arra vonatkozólag, miként fogadja be a nem tudni hány tízezer, Nyugat-Európából kitoloncolandó személyt. Senki sem tudja, hol laknak, miből élnek majd, hogyan illeszkednek be. A koszovói romák belgrádi nyomortelepeinek példájából kiindulva ez utóbbi valószínűleg évekig lehetetlen.

Az MTI szerint a vajdasági magyarok félelme, hogy a nyakukra telepítik őket – híresztelések vannak arról, hogy rendőrök járják végig, írják össze a bácskai és bánáti települések lakatlan házait –, valószínűleg túlzottak. Szerbia nincs abban az állapotban, hogy miközben százezrek dél-amerikai favellákra emlékeztető nyomortelepeken élnek, újabb érkezőket falusi házakba telepítsen, amelyekből nem is tudni, mennyi van.

A leendő visszatérőket mindenesetre egy 10 százalék fölötti munkanélküliséggel sújtott Szerbia várja, amelynek 8,6 milliós lakosságából több mint egymillióan nyomorognak.

MTI