Jövedelempótló virágtermesztés

A helyiek azt mondogatták, hogy amikor a 7 óra 10 perces busz kigördült a faluból, a kertészetben dolgozó nőkön kívül csak a kóbor kutyák és macskák maradtak otthon. A település többi lakója vagy a közeli megyeközpont valamelyik üzemében kereste kenyerét, vagy piacolt. Amikor a faluba visszainduló 13.20-as busz megállt a nagypiac előtt, a piac szinte kiürült.

Szövetség kellene
„Az udvarfalviak mindig is szorgos emberek voltak, nagyon szép virágokat termesztettek. Mindennek ellenére a falu igazából csak négy-öt éve tett szert hírnévre, amikor megszerveztük az első virágkiállítást” – meséli Ráduly György helyi tanácsos, aki a gazdák többségéhez hasonlóan a virágtermesztésből egészíti ki a jövedelmét. A középkorú matematika tanár úgy véli, sem tanítványai, sem azok szülei előtt nem csorbul a tekintélye, ha szabadidejében kertészkedik. Munkájában felesége, két nagy gyereke, azok férje-felesége segíti.
Ráduly úgy érzi, hogy a térség szintjén megérett az idő egy érdekvédelmi szövetség létrehozására. „Nem elég szép virágokat termeszteni, egységesebbé kell tenni az eladást – jelenti ki. – A Moldvából és a Regátból érkező viszonteladók kétszer annyit nyernek, mint mi, termelők, akik télen-nyáron dolgozunk. A piacolás nem megoldás, mert a vásárhelyi piac a termelés alig egy százalékát szippantja fel, utazgatásra meg nemigen jut idő.”
Az udvarfalviak mégis vállalják a hosszas kiszállásokat. A kolozsvári, nagybányai, brassói és nagyszebeni piacokat általában az udvarfalvi termelők uralják. Ráduly György szerint egy nagybani lerakat létrehozása és az árpolitika egységesítése közép- és hosszú távon sokkal jövedelmezőbb lenne, mint a jelenlegi „kalózkodás”. A faluban és a szomszéd településen, Várhegyen közel félszáz termelőt érintene az intézkedés.

Az alálicitálástól tartanak
A falubeli termelők nem nagyon lelkesednek a szövetség szó hallatán. Balogh Károly, akivel a marosvásárhelyi nagypiacon találkozunk, úgy érzi, ő már túl idős ehhez. „Úgy lenne látszatja, ha öt-hat hektáron termesztenénk, de nekem már nincs erre erőm” – mondja az egykori szerelőmester, aki szerint csak azért éri meg virággal foglalkozni, mert azzal valamelyest ki lehet egészíteni az alacsony nyugdíjakat. Persze a piacolás sem ideális megoldás. „Csak úgy tudjuk kihozni az árunkat, ha ez idő alatt valaki otthon ül, és locsolja a virágokat, megválogatja a következő napi piacra valót” – állítja Pap Jolán.
Az érdekvédő szövetség létrehozása azért is indokolt, mert az Unióhoz való csatlakozás után a helyi termelőknek a külhoniakkal szembeni összefogásra is szükségük lesz. Ráduly György szerint az EU határainak keletre tolódása kedvező helyzetbe hozza a szlovén, horvát és magyarországi termelőket, akiknek termékei, ha minőségben nem is múlják fölül mindig az udvarfalviak virágait, árban mindenképpen a hazai kínálat alá licitálhatnak.


Licenc a muskátlira
V. K. „A dísznövénytermesztőknek a szaporítóanyagokkal lesznek elsősorban gondjaik a csatlakozást követően. Az Európai Unióban ugyanis minden fajtának licence van: a nemesítő cég vagy személy kitermesztett egy bizonyos virágfajtát, és levédte” – magyarázta Kentelky Endre, a Sapientia-EMTE marosvásárhelyi kertészmérnöki szakának oktatója. A törvény előírásai szerint a bejegyeztetett fajta dísznövényt termesztőnek meg kell vásárolnia a jogdíjat bizonyos számú növényre. „Mindez akkor lesz aktuális, miután Romániában is létrehoznak egy licencrendőrséget, amely ellenőrzi a termelőket” – mondta a szakember, hozzátéve: a jogdíj megvásárlása a termék árát is növeli majd.