Egy hét alatt kormányfő ritkán kap annyi pofont saját maga és pártja nyilatkozatai, illetve döntései miatt, mint most Victor Ponta.
2014. január 16., 22:062014. január 16., 22:06
A washingotni kormány képviselője egyértelműen neki címezte üzenetét, amikor arról beszélt: aggasztó, ha egyes ítéletek kapcsán a politikum nyilatkozatai révén próbál nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. Ezt követően szocialista „elvtársa”, Martin Schulz EP-elnök minősítette megengedhetetlennek, hogy nácinak nevezte Elmar Brok német EP-képviselőt.
Szerdán az alkotmánybíróság kaszálta el a hazai igazságszolgáltatás és a külföldi partnerek szerint is a korrupcióellenes szervek munkájának megnehezítését célzó Btk.-módosítást, csütörtökön pedig a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ellenőrző testülete jutott arra a következtetésre, hogy Ponta kárt okozott az igazságszolgáltatás hitelességében, amikor politikai ítéletnek nevezte elődje, Adrian Năstase volt kormányfő korrupció miatti elítélését.
Ponta ugyanakkor nem hajlandó beismerni, hogy hibázott. A tény, hogy mind az igazságszolgáltatási tanács jelentését, mind az ellene zajló DNA-vizsgálatot félvállról vette, és csupán néhány ironikus kommentár erejéig tartotta érdemesnek velük foglalkozni, arra enged következtetni, hogy továbbra is ragaszkodik ahhoz a kommunikációs panelhez, miszerint az igazságszolgáltatás nem független, azt ugyanis Traian Băsescu államfő mozgatja a háttérből.
Vélhetően ezzel próbálja elvenni az élét az őt és a kormányoldalt ért csapásoknak, amelyek népszerűségvesztést okozhatnak a közelgő EP-választások és az év végi államfőválasztás előtt a kormánypártoknak. (Mint ahogy az is kommunikációs fogás volt, hogy ő jelentette be a Brassó-Comarnic autópályáról szóló tárgyalások eredményét – ezzel szerette volna elérni, hogy a nap eseményei között ne csupán a CSM-jelentés kapcsán szerepeljen a neve).
Lehet, hogy Ponta mindezzel a saját híveit képes lesz meggyőzni, de ha pártja számára hasznos is lesz ez a retorika, az ország hitelessége mindenképpen megsínyli. Hiszen kifele továbbra is azt a képet sugallja, hogy a román miniszterelnök saját és pártja politikai érdekei miatt hadjáratot folytat a független igazságszolgáltatás ellen.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
szóljon hozzá!