Egy hét alatt kormányfő ritkán kap annyi pofont saját maga és pártja nyilatkozatai, illetve döntései miatt, mint most Victor Ponta.
2014. január 16., 22:062014. január 16., 22:06
A washingotni kormány képviselője egyértelműen neki címezte üzenetét, amikor arról beszélt: aggasztó, ha egyes ítéletek kapcsán a politikum nyilatkozatai révén próbál nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. Ezt követően szocialista „elvtársa”, Martin Schulz EP-elnök minősítette megengedhetetlennek, hogy nácinak nevezte Elmar Brok német EP-képviselőt.
Szerdán az alkotmánybíróság kaszálta el a hazai igazságszolgáltatás és a külföldi partnerek szerint is a korrupcióellenes szervek munkájának megnehezítését célzó Btk.-módosítást, csütörtökön pedig a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ellenőrző testülete jutott arra a következtetésre, hogy Ponta kárt okozott az igazságszolgáltatás hitelességében, amikor politikai ítéletnek nevezte elődje, Adrian Năstase volt kormányfő korrupció miatti elítélését.
Ponta ugyanakkor nem hajlandó beismerni, hogy hibázott. A tény, hogy mind az igazságszolgáltatási tanács jelentését, mind az ellene zajló DNA-vizsgálatot félvállról vette, és csupán néhány ironikus kommentár erejéig tartotta érdemesnek velük foglalkozni, arra enged következtetni, hogy továbbra is ragaszkodik ahhoz a kommunikációs panelhez, miszerint az igazságszolgáltatás nem független, azt ugyanis Traian Băsescu államfő mozgatja a háttérből.
Vélhetően ezzel próbálja elvenni az élét az őt és a kormányoldalt ért csapásoknak, amelyek népszerűségvesztést okozhatnak a közelgő EP-választások és az év végi államfőválasztás előtt a kormánypártoknak. (Mint ahogy az is kommunikációs fogás volt, hogy ő jelentette be a Brassó-Comarnic autópályáról szóló tárgyalások eredményét – ezzel szerette volna elérni, hogy a nap eseményei között ne csupán a CSM-jelentés kapcsán szerepeljen a neve).
Lehet, hogy Ponta mindezzel a saját híveit képes lesz meggyőzni, de ha pártja számára hasznos is lesz ez a retorika, az ország hitelessége mindenképpen megsínyli. Hiszen kifele továbbra is azt a képet sugallja, hogy a román miniszterelnök saját és pártja politikai érdekei miatt hadjáratot folytat a független igazságszolgáltatás ellen.
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Javában zajlik a foci-világbajnokság. Meglehet, a fanatikus futballrajongók sem kelnek fel valamikor éjjeli, hajnali órában megnézni félálomban egy-egy meccset, legfeljebb az estieket követik. A legalkalmasabb reggelente megnézni az összefoglalókat.
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
szóljon hozzá!