A vetítéseket, a beszélgetéseket nagy érdeklődés övezte a négy nap alatt. A Saul fia vetítésének jogát csak egy alkalomra kapták meg a szervezők – mondta el lapunknak Kósa András László, a marosvásárhelyi filmes eseményt szervező Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet vezetője, akitől azt is megtudtuk, hogy mint mindig, ez alkalommal is igyekeztek úgy összeállítani a programot, hogy abban a közelmúltban forgatott filmek szerepeljenek, illetve tematikailag is érdekesek legyenek ne csak a marosvásárhelyi magyar, de a román közönség számára is.

Marosvásárhelyi helyszín és szereplők

Sokan voltak kíváncsiak Hajdu Szabolcs fimjeire is, a rendezvényen ugyanis retrospektív vetítéssorozattal tisztelegtek a filmes előtt, aki feleségével, alkotótársával, filmjeinek rendszeres főszereplőjével, a marosvásárhelyi származású Török-Illyés Orsolyával maga is jelen volt a rendezvénysorozaton.

A rendező Bibliothèque Pascal című filmje azért is lehetett érdekes a helyi közönségnek, mert azt részben Marosvásárhelyen forgatták, ismert vásárhelyi színészek és helyi statiszták közreműködésével. A nézők így nem csupán az egyes helyszíneket ismerhették fel, de ismerőseiket vagy éppen önmagukat is a vásznon.

A stáb évekkel ezelőtt a főtéren, az orosz piacon és a Maros-parton álló, tornyos, egykor szebb napokat is megélt házban és annak udvarán forgatott. A vetítést követően Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, Gáspárik Attila, valamint a nézők kérdéseire válaszolva osztotta meg a film elkészítésének történetét. Mint mondták a filmben látott történet az utolsó pillanatig, a forgatás egész ideje alatt alakult, csiszolódott. A rendező a helyszínek kiválasztásáról is beszélt és azokról az akadályokról, amelyeket kisebb-nagyobb sikerrel legyőztek.

Kitalált történet valódi sztorikkal

Hajdu Szabolcs Sepsiszentgyörgyön hallott egyszer egy történetet arról, hogy egy erdélyi lány hogyan ment ki Magyarországra, és miként boldogult egy budapesti „bárban”. Erre alapozta a forgatókönyvet, amelyet éveken át írt, változtatott, hozzáfűzött. „A filmben megjelenő Bibliothèque Pascal nevű bordélyházhoz vannak hasonlóak a világ nagyvárosaiban, ahol a prostituáltak sokszor nem saját elhatározásból dolgoznak, hanem elrabolják és kényszerítik őket erre” – válaszolta a rendező egy nézői kérdésre.

A filmben szereplő édesanya és kislánya történetével éppen filmezés közben találkoztak Marosvásárhelyen, az álomszerű befejezést színes, meseszerű történetek ihlették, amelyeket egy magyarországi börtönben utcalányoktól hallott, akikkel a rendező éppen a film hitelessége érdekében beszélgetett. Szemfényfesztők, csalók, leánykereskedők, emberrablók, gyereküket elhagyók mindenhol léteznek, ahogyan hiszékenyek és álmodozók is. Bár a film „nagy története” fikció, a benne szereplő kisebb epizódok történetfoszlányok alapját megtörtént események szolgáltatták.

Közösségi élmény a moziban

Kósa András László szervező elégedett volt a február 25–28. között hatodik alkalommal megszervezett magyar filmnapok látogatottságával. Mint mondta, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet egyik célja a magyar kultúra terjesztése, a román közösségekben történő népszerűsítése, megismertetése.

A társszervező K\'arte Egyesület is hasonlóképpen gondolkodik: a kultúrák megismertetését, az egymás mellett élő, sok esetben párhuzamosan létező közösségek egymáshoz közelítését tartja az egyik feladatának. A filmek kiválasztásánál is az volt a szempont, hogy mindenkihez szóljanak, számot tarthassanak minden marosvásárhelyi érdeklődésére. A mozitermek az átlagos hétköznapokon szinte üresek, ám ez alatt a négy nap alatt zsúfolásig megteltek, ami annak is a jele Kósa szerint, hogy az emberek igénylik ezt a fajta mozizást, a közösségi élményt.