Kortársunk, Cs. Gyimesi Éva – Impertinenciának tekintette a diktatúra az irodalomtudós kiállását

a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Irodalomtudományi Tanszékének egykori tanszékvezetője, Pulitzer-díjas publicista munkásságát, pályáját, tevékenységét járta körül 22 meghívott előadó. Balázs Imre Józsefet a konferencia hozadékairól kérdeztük, valamint arról, hogy miként közelítette meg a hiánypótló esemény a rendkívüli hatású irodalomtudós, intézményalapító és tanár munkásságát.

Azok, akik előadtak, szinte mindnyájan tanítványai voltak, tehát szellemisége, személyisége valamiképp »megfoghatóbbá« vált. Ez talán a legfontosabb tapasztalat számomra. Mindenkinek, aki közelről ismerte őt a különböző korszakaiban, vannak történetei, észrevételei Cs. Gyimesi Éva tevékenységi köreinek egy-egy elemével kapcsolatban.

Nagy jelentőségűnek bizonyult a konferencia kísérőrendezvényeinek élményszerűsége; mindkét este a Tranzit Házban tartottak dokumentumfilmvetítéseket beszélgetésekkel.

Cs. Gyimesi Éva az 1980-as évektől kezdve hivatalos beadványokat írt a tanügyminisztériumnak ennek kapcsán, tiltakozván a jelenség ellen. Megírta a hivatalosságoknak, hogy valószínűleg nem vették észre, de itt valami tévedés, hiba történhetett a rendszerben, hogy kihelyezik a magyar szakosokat színromán vidékre, és nincs lehetőségük Erdélyben elfoglalni állásokat még a mellékszakjukkal sem, nemhogy a magyar szakjukkal. Cs. Gyimesi Éva kiállása a rendszer szemében impertinenciának tűnt, pedig teljesen hivatalos csatornákon jutott el a minisztériumhoz” – fejtette ki Balázs Imre József.

„Cs. Gyimesi Éva gyakorlatilag önmagát, a saját állását is veszélyeztetve segítette, próbálta támogatni tanítványait, hogy azok ne Olténiába, Munténiába, Vaslui megyébe kerüljenek. Láttuk a Maksay Ágnes dokumentumfilmjében, hogy a kihelyezések sajnos idegösszeomlásokig, halálesetekig is vezethettek” – emelte ki Balázs Imre József.

Orbán Jolán, a Pécsi Tudományegyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének intézetvezetője nyitó előadásában kifejtette, Cs. Gyimesi Éva a verselemzésről szóló egyik kötetében sajátos módszert követ. Előbb végigveszi Kányádi Sándor és több erdélyi magyar szerző versvilágát, egyenként több versről ír nagy, tanulmányméretű elemzést, majd utána beszél arról: hogyan olvassunk verset. Tehát nem előbb mondja meg, miként olvassunk verseket, és utána elemez, hanem a művekhez közel, azokból kifejtve vonatkoztat elméleti következtetéseket is.

Miután ez megtörtént, csak azután alkot értelmezési modellt, vagy általánosabb észrevételeket” – fogalmazott Balázs Imre József.

Vizsgálni kellene a pályáját, hogy mi volt a tevékenysége diákként, tanszékvezetőként. Az effajta kutatások elindítása a hasonló jellegű konferencia után fontossá válik” – mondta el Balázs Imre József. Hozzátette, a konferencia mindenképp hiánypótló volt Cs. Gyimesi Éva pályájának, munkásságának összegzése tekintetében.