2010. október 13., 10:512010. október 13., 10:51
Azért a négyévesnek a trianoni összefüggéseket elmagyarázni valójában nagyon bonyolult, mert mondjuk nem tudom, hogy tisztában van-e az ország, országhatár, nemzet fogalmakkal. Azért nem tudom, hogy áll a gyermek világképileg, mert a rajzfilmekből meglepően sok és szokatlan információt szerez, például teljesen pöpec környezetvédelemből és a mérgező hulladékok lebomlási idejéről bármikor kapásból tart egy kiselőadást. A dinoszauruszok nyelvtörő nevét is tudja, a technikai vívmányokkal is képben van, mindenképpen legalább velem azonos szinten.
Szóval első lépésben puhatolózom, hogy a Minimax mennyire van otthon Trianonban, majd az apai nevelési elvekkel szembemenve próbálom úgy elmagyarázni kisebbségi létünket, hogy a gyermekben ne alakuljon ki előítélet, s mondom, hogy nem az történt, hogy a románok győztek, s ezért megkapták Magyarország egy részét velünk együtt. Hetek teltek el, majd egyszer Zsófiból csak kibukott a tömbben élő magyar, mert megállapította: ahhoz képest, hogy a románok győztek, elég kevesen vannak... Mondtam, hogy nem kell sokkal messzebb menni, és már annyian vannak, mint a fű a réten, mert úgy gondoltam, ez elég szép hasonlat, hogy a gyerek ne gondoljon semmi rosszat.
Például Kolozsváron, ami elég messze van ugyan, de ott él a magyar keresztanyád, s a sok román, mondtam, s amikor Zsófi nem hallotta, csak kibukott a politikailag nem korrekt válasz is, hogy mi lett volna, ha mi győzünk... Zsófit azonban tovább foglalkoztatta a kérdés, és sokat vívódott, hogy amikor majd felnő, és férjhez megy, maradjon Árkoson a házunkban, ahonnan természetesen minket kiköltöztet, de bármikor meglátogathatjuk. Vagy költözzön Magyarországra, mint a nagybátyja, és ezzel rendezze a kisebbségi lét megbomlott harmóniáját. Végül arra jutott, hogy ha a dolgok továbbra is az eddig megtapasztalt logika szerint alakulnak, akkor számára megnyugtatóan rendeződik a probléma: szerintem arra már Magyarország is Románia lesz, mondta ki az antirevizionista verdiktet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok