JEGYZET – Lakása és a városközpont között hosszabb távon villamosozó kollégám egyik nap azt újságolta, hogy új zsebtolvajkontingens jelent meg a járművén.
2014. július 22., 20:472014. július 22., 20:47
Próbáltam viccre venni a hírt, kétségbe vonva, hogy villamosán minden zsebtolvajt ismerne, de nagyon komolyan és nagyon röviden csak annyit válaszolt: de ismerem. Ezek szerint fele se tréfa a zsebtolvajok nemzedékváltásának, lássuk hát a részleteket, és tanuljunk belőle!
Első keresztkérdésem az volt, hogy honnan veszi az aznapiak újdonságát. Szemrebbenés nélkül rávágta, hogy ezek tiszták. Hát annyi idő után gondolták, megmosdanak ők is. Nem, nem, ezeken látszott, hogy nem először mosdanak. És nem is szemtelenül fürge kissrácok, hanem inkább nagy kamaszok. Jó, értem. De hol voltak eddig? Valahol a megyében bóklásztak? Inkább európai tájakon – elmélkedett a kolléga, és látszott rajta, hogy komolyan foglalkoztatja az ügy.
Kérdeztem, hogy „munka” közben látta-e őket, határozott nem volt a válasz. Hát ez furcsa. Lám csak, hogy lép váratlanul az ember elé egy eddig nem tapasztalt filozófiai kérdés, így, földi pályájának vége felé. Mindegy is, hogy mikor toppan be életünkbe a dilemma, ha már ott van, oldjuk meg! Javasoltam, hogy üljünk le egy kávé mellé, könnyebben gondolkodik az ember ülve, mintha ácsorog a nagy melegben.
Leültünk, törtük a fejünket, semmi érdemleges nem jutott eszünkbe, ám láthatóam kerülgettük a forró kását. Végül a kollégám törte meg a csendet, megkockáztatva, hogy talán nem is zsebtolvajok. Az általa ismert szutykos kis purdék kinőhették a szakma villamoson gyakorolható részét, azért tűntek el. Komolyabb ügyekkel foglalkoznak. Most már rajtam volt a véleménymondás sora, és nem is haboztam sokat: s ha ezek már Európában töltötték le a kötelező gyakorlati időt?! Lehet, határozottan lehet – hangzott a válasz, öszszenéztünk, és majdnem egyszerre kezdtünk el nevetni: a mi fejünkkel van a baj! Hát végre kimondtuk! Igen, mi vagyunk maradiak, begyepesedettek.
Csak egyféleképpen tudunk gondolkodni, képtelenül a váltásra. És túlcsordulnak bennünk az előítéletek: rápillantunk valakire, és máris berakjuk a skatulyáinkba. Ki tudja, ránk is miket mondhat egy-egy hozzánk hasonló ásatag?! Sebaj, van ennek ellenszere, biztattam a kollégát: legközelebb kérdezz tőlük valamit franciául, angolul, németül vagy olaszul, és meglátod, rögtön kiderül, hol is járták ki a továbbképzőt!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!