Cipősdoboznyi panelben, városban nem könnyű zöld irányelvek szerint élni, de azért elmondhatom, hogy amit lehet, megteszünk, megtettünk.
2013. május 06., 22:282013. május 06., 22:28
A szelektív hulladékgyűjtés rég része az életünknek, egy ideje a fáradt étolaj is befőttesüvegekbe kerül a fölső polcra, sőt legutóbb annak is örülhettünk, hogy állítólag a városban az eddig megszokottnál is szelektívebb kukákat helyeztek ki, amibe már nem ömlesztve kell a száraz hulladékot elhelyezni, mint eddig, hanem szépen különválasztható a műanyag, a papír és az üveg. Állítólag.
Hogy miért voltam lusta a fél éve gyűlő fáradt olajat mindmostanáig leadni a rendszeresen megszervezett gyűjtéseken, most ne firtassuk. Elég az hozzá, hogy az elmúlt hétvégén kiadtam a férjnek az ukázt, hogy a megtelt befőttesüvegek tartalmát egy nagyobb palackba centralizálja – épp két liter lett –, közben egy zsákot megtöltöttem összenyomott pillepalackokkal, a másikba pedig az olajtól kiürített üvegek kerültek. A környezettudatos polgárt megillető büszkeséggel vonultunk el a lépcsőházunkhoz tartozó gyűjtőszigetig, ahol azonnal meg is állapíthattuk, hogy az üveghulladéknak való kuka teljességgel hiánycikk, a másik kettőből viszont kettő-kettő is van. Miközben puffogva dugdostam a műanyaggyűjtőbe a pillepalackokat, a hátam mögött kukázó (nem dolgokat kidobó, hanem kihalászó) rokolyás asszonyság még legyintve rám is szólt, mondván: tegyem csak nyugodtan oda az üvegeket is, jó lesz az. Szigorúan közöltem a férjjel, hogy ha már ilyen szépen mindent szétválasztottunk, még pár utcasaroknyit cipelje az üvegeket tartalmazó zacskót a következő szigetig, hátha ott lesz megfelelő kuka.
Mielőtt azonban ez kiderülhetett volna, a zacskó füle leszakadt, úgyhogy a férjet megszánva belenyugodtam, hogy a befőttesüvegek a hagyományos száraz hulladékok között találhatnak helyet. Így már csak a fáradtolajas-flakont hurcoltuk a gyűjtőpontig – épp gyűjtőnap volt –, azt azonban sehol sem találtuk. Elnéztem a napot, az időpontot? Rám vallana. De nem így volt: az olajat gyűjtő idős hölgyek egy bokor tövében leltek árnyékot az áprilisi hőségben, így nem volt könnyű észrevenni őket. Végül majdnem elégedetten nyugtázhattuk, hogy minden szelektíven gyűjthető hulladékot szelektíven gyűjtöttünk, és némi viszontagságok árán sikerült majdnem mindent a helyére is raknunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!