Ez természetesen nem csupán személyes érdeklődést jelent, hanem azt, hogy a nagykövetségen keresztül a washingtoni külügyi – és persze hírszerzési – illetékesek is odafigyelnek arra, éppen hogyan alakul az Erdélyben, Partiumban élő magyar közösség és a román többség viszonya.

Ezt persze jólesik tudni, ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alapján az Egyesült Államok az érdeklődésen túlmenően kevés konkrét jelét adta annak, hogy a teljesen megalapozott magyar jogkövetelések legalább részleges megvalósulásának érdekében lépni kíván valamit. Washington ugyanis a demokráciáról és az emberi jogokról szóló hangzatos szövegeken túlmenően elsősorban saját stratégiai, geopolitikai érdekeit akarja érvényesíteni, ezek pedig jelenleg egyrészt Oroszország Közép-Európától való távoltartásában, másrészt – és főleg – pedig abban állnak, hogy megőrizze pozícióit a Közel-Keleten. Ehhez pedig Románia stratégiai fekvése épp megfelelő, ezért kiemelt fontosságú a Bukaresttel fennálló jó kapcsolat.

Arról nem is beszélve, hogy üzleti szempontok is közrejátszanak – amerikai cégek jó üzletet látnak a fekete-tengeri kőolaj- és földgázkészletek kitermelésében való részvételben. Mint ahogy az is lényeges, hogy Románia minél több amerikai fegyvert vásároljon a washingtoni jóindulat megtartása érdekében.

Ezért – bár az erdélyi magyar közösség mellett kiálló Magyarország is NATO-szövetséges – egyrészt fekvése, másrészt mérete miatt Románia barátsága – vagy mondjunk inkább feltétlen lojalitást – fontosabb számára. Ennek tudható be, hogy bár egyes magyar jogsérelmek évről évre bekerülnek a romániai demokrácia helyzetéről szóló külügyi és egyéb jelentésekbe, érdemben nem sokat tesznek annak érdekében, hogy a Washington minden intését készségesen leső Bukarest javítson a helyzeten.

Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek tisztában a helyzettel, ezért is került sor például négy évvel ezelőtt amerikai közreműködéssel a „Neptun 2”-nek gúnyolt magyar–román politikusi találkozóra, amelyen a magyar jogkövetelések, köztük az autonómia is napirendre kerültek. Washington érdeke ugyanis az, hogy a fontos stratégiai partnernek számító Romániában stabilitás legyen. Ennek pedig az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupcióellenes küzdelem hatékonysága és a gazdasági stabilitás mellett fontos tényezője az is, hogy a jelentős létszámú magyar közösség a körülményekhez képest ne érezze rosszul magát Romániában.

Hogy ezt hogyan akarják elérni, érdekes kérdés, az ugyanis világos, hogy a romániai magyar közösség akkor érezné a legjobban magát, ha amellett, hogy kiszámítható jogi és gazdasági környezet lenne az országban, és normális életszínvonalon élhetne, szabadon használhatná anyanyelvét minden hivatalos intézményben ott, ahol őshonosnak számít, ha szabadon fejleszthetné oktatási intézményeit, és ha a közvetlenül őt érintő kérdések jelentős részében – akár a pénzügyiekben is – ő maga dönthetne.

Jelenleg azonban a román állami szervek éppen ennek ellenkezőjén dolgoznak: az anyanyelv- és jelképhasználatot ott korlátozzák, ahol érik, magyar iskolákat államosítanak vissza vagy számolnak fel ahelyett, hogy a magyar adófizetők által is befizetett pénzekből támogatnák őket. Legutóbb pedig egy felelőtlen kocsmai beszélgetésből „terrorügyet” is fabrikáltak, hogy egyrészt megfélemlítsék a magyar közösséget, másrészt ország-világ előtt lejárassák a magyar jogköveteléseket.

Nos Hans Klemm csíkszeredai látogatása tökéletesen alkalmas volt arra, hogy mindezzel első kézből szembesüljön, ne a román kormány hivatalos rablómeséit kelljen hallgatnia a példaértékű román kisebbségpolitikáról.

Az indokoltnál nagyobb jelentőséget mindazonáltal nem érdemes a látogatásnak tulajdonítani. Az nem vezet már jövő héten oda, hogy amerikai nyomásra Bukarest autonómiát biztosít a magyaroknak. Ám az a tény, hogy Washington érdeklődik a valós helyzet iránt, mindenképpen fontos. Még akkor is, ha a magyarok ügye arra is kiválóan alkalmas, hogy Washington azzal revolverezze Bukarestet – azért azt se felejtsük el, hogy Klemm székelyföldi látogatására éppen azt követően került sor, hogy a bukaresti parlamenti többség olyan kőolaj-kitermelési törvényt fogadott el, amelyet az érdekelt amerikai cégek is bíráltak, sőt maga Klemm is éles hangon ostorozott. És a magyarok irányában tanúsított amerikai figyelem arra is jó lehet, hogy a román kormány még mélyebben a zsebébe nyúljon, amikor amerikai fegyverek megvásárlásáról van szó.

Mégis, fontos, hogy az erdélyi magyar közösség saját diplomáciát folytasson, és a lehető legtöbb alkalommal magyarázza el a külföldi partnerállamok diplomatáinak, politikusainak: a jelenlegi Romániában őshonos közösségként élő magyarok követelései nem túlzóak, hanem igenis megalapozottak, sőt a románok 1918-as, önkormányzatiságot kilátásba helyező ígéretein alapulnak, nem az állam egységének megbontására törnek, hanem éppen annak stabilitását erősítik. Hogy az önrendelkezés különböző formái nem az elszakadás előszobáját, hanem az alternatíváját jelentik.

Az egyetlen igazi alternatíváját.