2010. május 28., 11:492010. május 28., 11:49
E tapasztalatból kiindulva, alighanem sokakat meglepett, hogy a Boc-kormány a hasonló helyzetekről rendelkező 53-as alkotmányos cikkelyre hivatkozva próbálja foganatosítani az eltervezett megszorító intézkedéseket. E cikkely rendelkezik ugyanis arról, hogy milyen körülmények között lehet korlátozni bizonyos jogok gyakorlását. E kivételes helyzetek sorában pedig a nemzetbiztonság, a közrend védelmét, valamint az elemi csapások következményeinek a megelőzését említi. A hivatkozásra egyébként azért van szükség, mert a megítélt nyugdíj szerzett jognak minősül, amelyet egy kormány sem nyirbálhat meg kénye-kedve szerint.
A hivatkozás láttán rossz érzése támad az embernek. Eszébe jut, hogy legutóbb Adrian Năstase kormánya hivatkozott a nemzetbiztonságra, amikor kivonta a közbeszerzési eljárás hatálya alól az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződést. Az eredmény ma jól látható: a verseny nélkül odaítélt szerződés miatt az Európai Unió egyetlen euróval sem hajlandó finanszírozni a pályaépítést, a Világbank pedig egy februári jelentésében megállapította, Romániában több mint négyszer annyiba kerül egy kilométer autópálya, mint Németországban vagy Franciaországban hasonló terepviszonyok között.
Aggodalomra elsősorban az ad okot, hogy ismét meg akarják erőszakolni az alaptörvényt. Kétségkívül súlyos helyzetbe jutott az ország, elsősorban annak következtében, hogy a Boc-kormány nem hozta meg időben azokat az intézkedéseket, amelyekkel védhette volna a hazai gazdaságot a világválság hatásai ellen. A hivatkozás azonban erősen eltúlzott. Ha így haladunk, maholnap a leváltásukat is nemzetbiztonsági kockázatnak fogják tekinteni a kormányok.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.