2012. november 21., 09:192012. november 21., 09:19
És egy levélke várt a szélvédőn, melyben közölték: fel kell hívnom őket, hogy fizethessek büntetést, kártérítést, illetve díjat a bilincslevételi szolgáltatásért – összesen 150 lejt. Lehajoltam, hogy alaposabban megvizsgáljam a műszert, ami – csodák csodája – egyből engedett, így erőlködés nélkül lekaptam az egyébként csak fáradságos munkával levehető kütyüt. (Valószínűleg valamelyik elődöm már elvégezte rajta a szükséges rugdosást és feszegetést.) Szétnéztem, és hamar sikerült megállapítanom, hogy a kerékbilincs-lerakat az útszéli bokor mögött van – ott ugyanis találtam egy másik leszedett alkalmatosságot – így én is oda helyeztem a magamét. Mindezt annak biztos tudatában, hogy mindössze a jogaimat gyakoroltam, hisz akkoriban mondta ki egy kereset nyomán a bíróság, hogy az alkalmazott kerékbilincselési eljárás törvénytelen.
A postán újraküldött bírsággal később mégis megjelentem a hatóság székhelyén, gondolván, hogy mégiscsak jobb lenne felhajtás nélkül túlesni a dolgon, ott viszont közölték velem, hogy tulajdonképpen az eredeti összeg négyszeresével tartozom, mivel – és itt veszítettem el végképp a fonalat – a bilincs általuk történt leszedésének díja mellett meg is kell térítenem a műszer árát, mivel megrongáltam azt. Mérgemben bepereltem őket, de nem nyertem, holott ugyanarra a törvényre hivatkoztam, mint az, akinek korábban ez sikerült.
És bár azóta az elöljáró és az adóhatóság nyilvánosan elismerte, hogy a parkolóőrök tevékenysége lényegében hatósági visszaélésnek számít, és emiatt meg is szüntették a parkolási felügyeletet, mégis kaptam a napokban egy értesítőt arról, hogy kényszervégrehajtás alanya vagyok, akinek zárolták a bankszámláját mindaddig, amíg le nem sikerült szívni róla két (?!) bírság összegét. Nem tudom eldönteni, hogy a történtek a december 21-i világvégére tekintettel egy bonyolult, spirituális tanítást rejtenek-e számomra vagy egyszerűen csak annyi történt, hogy az illetékesek a fejük helyett megint azzal a részükkel gondolkodtak, melyen egyébként ülni szokás…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok