2010. október 27., 10:312010. október 27., 10:31
Summa summarum, lemaradás az van bőven, amit ugyan meg lehet magyarázni az ilyen-olyan irányból érkező „szívatásokkal”, a „csak azért se”-féle betartásokkal, de ami az elmúlt húsz évben nem valósult meg, azt bizony nehéz lesz bepótolni a következő időszakban.
S ezt nem én mondom, hanem a társadalmi-gazdasági folyamatokhoz értő szakemberek állítják, hogy a lemaradás úgy kábé ötvenévnyi. Nos, ekkora távlatban kérdéses az is, hogy például az én generációm egyáltalán megéri-e azt a boldog időszakot, amikor a hírlapok hasábjain a Székelyföld lendületes fejlődéséről és virágzó gazdasági helyzetéről szólnak a híradások.
Főleg hogy most ismét hangoztatják bizonyos körökben, hogy a már többször megjósolt, „beharangozott” világvége hamarosan bekövetkezik. Erről szólt a társalgás nem olyan régen Bukarestben egy kocsmai asztal mellett vegyes, román–magyar baráti körben, ahol az asztalt körülülők között volt egy székely legény is. A hevesebb vérmérsékletű déliek egymás szavába vágva harsogták és bizonygatták, hogy márpedig ez most már egészen biztos és elkerülhetetlen – hiszen még a Bibliában is vannak utalások erre – 2012-ben világvége lesz.
A nyomaték kedvéért hivatásos jósdák közleményeit, középkori jövőlátók és régmúlt idők sámánjainak kódolt üzeneteibe rejtett jóslatait hozták fel érvként, sőt bizonyítékként. A társaságból csupán egy személy nem vett részt a disputában, ez pedig a székely legény volt, aki az asztal sarkán könyökölve békésen kortyolgatta a sörét és nagyokat mosolygott bajusza alatt magában. Látványos hallgatása azonban feltűnt a többieknek, és bele is kötöttek emiatt.
„Mi van, hát téged nem is érdekel, hogy két év múlva mind meghalunk?!” – rivallt rá az egyik pergő beszédű bukaresti fiú. Mire a székely legény akkurátusan kortyolt még egyet a söréből, s miután a nyomaték céljából az asztal lapjához koccantotta söröskorsóját, csendesen megjegyezte: „Nem érdekel, mert ez csak titeket érint. Nálunk a Székelyföldön ötvenévnyi a lemaradás, így hát a világvége elől inkább hazaköltözöm.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok