2013. március 08., 09:142013. március 08., 09:14
Az elismerést nem is akárkitől kaptuk: a legnagyobb világbirodalom egykori büszke tulajdonosa, Nagy-Britannia egyik képviselője legyezgette nemzeti önérzetünket. A The Economist című, világszerte ismert lap budapesti tudósítójáról van szó, aki a székely zászló használata miatt kirobbant magyar–román ellentétek kapcsán megemlítette, hogy Magyarországon teljesen megszokott, hogy egyesek Nagy-Magyarország-matricát ragasztanak autójukra, ami – szerinte – olyan, mintha a britek vagy a franciák egykori világbirodalmuk térképét viselnék járművükön.
Nos mindamellett, hogy jómagam nem ragasztanék járművemre Nagy-Magyarország-matricát – nem csupán azért, mert autóm nincs, a villamoson meg elég furcsán mutatna, hanem mert, bár nemzeti elkötelezettségűnek tartom magam, azt nem ilyen módon kívánom a világ tudtára adni –, érdemes elgondolkodni azon, hogy így a 21. században mit tudnak rólunk nem csupán a nagyvilágban, de itt a közelben, Európa nyugati felén is.
A Nagy-Magyarország-matrica egyetlen vitatható eleme Horvátország, ami valóban nem tartozik a honfoglalás kori magyar szállásterületek közé. Hanem a többi országrész esetében már egészen más a helyzet. Egy Közép-Európa történelmét még felületesen sem ismerő brit számára persze lehet, hogy Erdély vagy a Felvidék ugyanannyit jelent, mint Nyaszaföld vagy Dél-Rodézia, de hát egy mértékadó lap mértékadó tudósítója talán mégiscsak vehetné magának a fáradságot, hogy legalább azon ország múltját jobban megismerje, ahonnan tudósít. (Persze lehet, hogy régimódi vagyok, nekem még ezt tanították az újságíróképzőben. Azóta lehet, hogy más a módi, és nyugati sajtós körökben kimondottan ciki, ha egy újságíró felkészülten nyúl egy témához).
De most már ez van, jobb híján büszkélkedjünk vele, hogy az angolszász világ, illetve az angolszász sajtót olvasó közönség magával egyenrangú világhódítónak tekint. És néha azért emlékezzünk meg hálatelt szívvel a mindenkori magyar diplomáciáról és országimázs-építőkről is, akik az elmúlt évszázadban valamiért nem tartották fontosnak eloszlatni e hízelgő, de a valósággal mégis csak nagyon kevés ponton kapcsolatban álló képzetet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok