Velünk kampányolnak

Eközben a kormány a gazdasági és szociális populizmusban vélte megtalálni a választási siker kulcsát: rezsicsökkentésre kényszeríti a szolgáltatókat. Hogy ez közép- és hosszú távon mennyire ingathatja meg a beruházók Magyarország biztonságos befektetési terep mivoltába vetett bizalmát, még nem tudni, mindenesetre a polgárok – a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint – kedvezően értékelik az akciót. A balliberális oldal eközben szokása szerint bel- és külföldön is diktatórikus törekvésekkel vádolja a kétharmados többségben levő kormányoldalt, ami továbbra is ostobaság.

Nem mintha minden a legnagyobb rendben lenne – az alkotmánymódosítás, amelynek lényege, hogy az alkotmánybíróság által elvetett törvényeket csak azért is alaptörvénybe iktatták, tovább hígította, devalválta azt, és gesztusnak sem túl elegáns, emellett a hagymázas képzelgései miatt hírhedt Szaniszló Ferenc díjazása is nagy baki. A balliberálisok egy része most úgy próbál fogást találni a kormányon, hogy megpróbálja elhitetni: a kabinet választási csalásra készül. Ehhez bennünket, határon túliakat is eszközként használnak, mondván: az a fideszes törvényjavaslat, amelynek értelmében nemzetbiztonsági okból az állampolgársági kérelmet beadók állampolgárság szerinti megoszlására és a benyújtás földrajzi helyére vonatkozó adat megismerése iránti igény teljesítése megtagadható lenne, a választási csalás melegágya. Mert – ahogy azt a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció hangoztatja – ha nem derül ki, hányan szavazhatnak, „a Fidesz bármikor elintézheti, hogy 3-400 ezer szavazat úgy kerüljön bele az urnákba, hogy azokat senki nem adta le”.

A valaha szebb napokat látott Tamás Gáspár Miklós pedig a Milla tüntetésén már odáig ment, hogy „az előre megírt eredmény” miatt a választásról való távolmaradásra szólította a „demokratákat”, valamint a határon túliakat. Az egy dolog, hogy a kormánynak – miközben megpróbálja óvni a határon túli polgárokat az esetleges utódállami hatósági zaklatástól – a látszatát is kerülnie kell minden ferde szándéknak. Az viszont az ezt valló ellenzék részéről sajátos demokráciaértelmezés, hogy – mivel nem tudtak elég támogatót meggyőzni – eleve csalásnak kiáltják ki a jövendő választás eredményét. Ez persze kényelmes, hiszen így akár az összes távol maradót a saját hívükként állíthatják be.

Ugyanakkor ránk nézve veszélyes is, hiszen a választáson esetleg részt vevő határon túliakat a felvetés nyomán kellő rosszindulat és frusztráció megléte esetén „antidemokratának” (értsd: kormánypárti szavazónak) lehet majd bélyegezni. Márpedig a határon túliakat nem kellene belpolitikai játszmáik tárgyává tenniük. Ha egyes politikai erők úgy gondolják, hogy nem kívánják megszólítani a határon túli magyarokat, akkor legalább az anyaországi közvéleményt ne akarják ellene uszítani. A határon túli szavazók el tudják dönteni, jó-e nekik és az anyaországnak, ha élnek választójogukkal. Ami – az eddig ismert felmérések szerint – még százezres nagyságrendű részvétel mellett sem befolyásolná döntően a választások menetét. Nagyon nem lenne korrekt, ha bármely balliberális alakulat – még ha csak részben is – már előre az ő nyakukba próbálná varrni a felelősséget az esetleges választási vereségért.