2012. október 11., 09:112012. október 11., 09:11
A román klubok és a szövetség viszont pontosan úgy viszonyulnak az UEFA előírásaihoz, mint a kormány az Európai Unió követelményeihez: felszínesen, látszatintézkedésekkel, a valódi problémákat elhallgatva vagy szőnyeg alá söpörve. Attól, hogy a csapatok játékosai közösen becipelnek a pályára a kezdés előtt egy mindenféle előítéletet elutasító feliratot, a lelátókról még nem tűnik el az idegengyűlölet. Attól, hogy a profi liga vezetője vagy a Steaua önimádó tulajdonosa leszólja vagy simán lehazugozza a diszkriminációellenes tanácsot vezető és az ügyet a román médiában terítéken tartó Asztalos Csabát, még szintén nem oldódik meg a rasszizmus problémája.
És a hal most is a fejétől bűzlik, jó példa erre a xenofóbiával leginkább vádolható Steaua esete. Miután Platini UEFA-elnök kemény hangú levélben figyelmeztette a román szövetséget, hogy nem tűrik tovább a klub és a szurkolók közös cigányellenes megnyilvánulásait, és külön megfigyelőt küldenek a bukaresti csapat meccseire, a vezetés gondoskodott róla, nehogy magyarellenes megnyilvánulások legyenek a Kolozsvári CFR elleni, vasárnapi meccsen.
Azt viszont nem tudták, hogy már a Koppenhága elleni Európa Liga-találkozón is ott voltak az UEFA titkosügynökei, akik kötelességtudóan jelentették is Nyonban a rasszista rigmusokat, amelyeket a meccs után együtt kántáltak ultrák, játékosok és vezetők. A polkorrektségben megőszült UEFA-hivatalnokok számára semmilyen lelkiismeret-furdalást nem fog majd okozni a Steaua vagy a teljes román futball kitiltása egy időre az általuk szervezett versenysorozatokból. Sőt boldogan fognak példát statuálni egy számukra jelentéktelen kelet-európai klubon vagy országon.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.