2012. november 07., 09:392012. november 07., 09:39
Jelenleg ugyanis számos önkormányzatnak inkább terhet, semmint segítséget jelentenek a közmunkások. Volt arra is példa az utóbbi időben, hogy városi polgármesterek felpanaszolták, hogy dolgoztatniuk kellene a bírságot felhalmozott prostituáltakat és koldusokat. Mondják, többe kerül a zsinór, mint a nadrág, mivel az önkormányzatoknak munkavédelmi felkészítőt kellene szervezniük, ruhát, szerszámot kellene adniuk a dolgoztatottaknak, így viszont a rózsakapálás túlságosan költséges volna.
A rendszer pofozgatásánál azonban szerintem jobb lenne, ha a munkát eleve nem büntetési tételként alkalmaznák, hanem a behajtandó pénz helyett, egyfajta csereáruként tekintenének rá. Egyelőre nem tudom, miképpen lenne megoldható, hogy az állam is beszedje ennek kapcsán a maga (reményeim szerint nem egetverően magas) adóját, hogy ne számítson büntetendő feketemunkának a dolog. Addig is, amíg a pénzügyi szakértők kidolgozzák a módszertant, tekintsük át a kezdeményezés lehetséges előnyeit. A Román Vasúttársaság esetén bizton elmondható, hogy sokkal több hasznát vennék, ha az utasok egy része ledolgozná az utaztatása árát, mintha pénzért jegyet váltana.
Különösképpen, ha feltételezzük azt, hogy az a hatalmas létszámú utazóközönség, akinek bliccelése révén a cég munkatársai degeszre keresték magukat az elmúlt években, így vagy úgy beszáll a vállalat fejlesztésébe. Úgy vélem, záros határidőn belül alapos felújítást lehetne végrehajtani ily módon a trianoni békediktátum óta munkásokat csak utasként látott, erdélyi és partiumi vonalakon, melynek következtében nem kellene például óránkénti 40 kilométeres sebességkorlátozást érvényben tartani a Szatmárnémeti–Nagybánya-szakaszon.
És talán bővítésre is futná, például le lehetne fektetni egy sínpárt Szatmárnémeti és Kolozsvár között is, hogy ne kelljen a szerelvényeknek félnapos kerülőket tenniük. Én például diákkoromban szívesen ledolgoztam volna pár napot, ha cserébe utazhattam volna ingyen, mondjuk a tengerig és vissza. Sőt, talán most is megtenném. Sporttevékenységnek viszont mindenképp megfelelne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok