VEZÉRCIKK – Hogy mennyire a nyilvánosság fegyverével kierőszakolt aktus, illetve milyen mértékben érlelte magában az idő, még bőven eldöntésre vár, tény azonban, hogy valami olvadni látszik a nagy marosvásárhelyi közéleti jégkorszakban.
2015. március 04., 20:222015. március 04., 20:22
A pillanat mindenképpen üdvözlésre érdemes, hiszen az egykori székely főváros magyar közéleti szereplőinek évtizedes „dermedtségéhez” képest minden apró gesztus látványos előrelépésnek tekinthető.
A legújabb kori történet egyik meghatározó pillanata, a fekete március 25. évfordulója előtt álló Vásárhely életében ugyanis ma már minden elillanó perc dupla értékű. A negyedszázada történt események nemcsak az etnikai arányokat változtatták meg radikálisan, hanem a magyar közösségi tudatot is szétverték.
A cafatokban vonagló önértékelést pedig tovább rongálta, hogy a többségében vásárhelyi identitású, de Bukarestben élő RMDSZ-csúcsvezetés tagjainak súlyos árnyékában közel két évtizeden át fű sem nőhetett, nemhogy potens új helyi közéleti generáció. Akinek meg nem tetszett a rendszer, netán hangot is adott elégedetlenségének, egykettőre kívül találta magát mindenféle körön.
A szürke megszámlálhatatlan árnyalatai közül egyikkel sem szimpatizáló Vass Levente szakmai ellehetetlenítése jellemző mintája annak, hogyan működnek a vásárhelyi hosszú kések. Hogy a sepsiszentgyörgyi orvos-politikus ennek dacára sem más politikai formáció színeiben kereste helyét a nap alatt, nos az semmiképp sem a tulipános formáció toleranciahányadosának fokmérője.
Ilyen előzmények után hogyne lenne üdvözlendő, ha demokratikus belső választásokra már-már a megtévesztésig hasonító procedúrában gondolkodnak Vásárhelyen. Már annak a pragmatizmusa is jóval meghaladja a korábbi évek gyakorlatát, hogy a tervezet szerint közel egy év állna rendelkezésre az új közös polgármesterjelölt „felépítésére”.
S ha sikerül olyan jelöltet előállítani, amely nemcsak az RMDSZ, hanem az MPP és EMNP, de még a pártérzéketlen vásárhelyi magyarság támogatását is maga mögött tudja, akkor valóban történelmi tettről beszélhetünk. Mert a marosvásárhelyi RMDSZ belső megújítása ma már jóval több, mint egyetlen párt belügye.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!