2012. november 02., 10:452012. november 02., 10:45
Az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnökének elvtársai rosszallásukat fejezték ki, de akadt olyan csúcsvezető is, aki írásom miatt családomat „féltette”. Köszönöm irántam tanúsított aggódó figyelmüket, családomért pedig nem kell aggódniuk, mert erős és megedződött a történelem viharaiban; megesett, hogy nem volt helyünk az éppen divatos kirakatmagyarok között. Néhai családtagomat marhavagonban szállították Auschwitzig „az ügyet szolgáló” magyar pribékek. Mégis ember maradt az embertelenségben, s visszatért.
A nagyszülőket állítólagos kulák mivoltuk miatt vitték csatornát építeni, de ők is visszatértek. S nem volt helye apámnak sem, akit Sztálin halálakor, rendszerellenességért hurcoltak meg az akkori magyar pártvezetők, mert a pankotai vásárról a teherautón szállított parasztok éppen énekeltek, nem tudván, hogy „a népek csillaga” elhunyt. S nem volt helye annak a rokonnak sem, akit evangélikus teológushallgatóként hurcoltak meg ’56-ban Kolozsváron, és tanácsoltak el az ország összes egyeteméről.
Ma már őt is rehabilitálták és börtönlelkészként dolgozik Aradon. Emiatt érzékeny vagyok az ordas eszmék újkori propagálására. Az RMDSZ-ben sok ideig ilyen eszmék nem kaptak helyet. Éppen ettől óvtam a szervezetet, amikor Szabó Ödön „nincs helye közöttünk” szintagmával rohant ki ellenem. A párt vezetői akkor elnézték Szabónak ezt a kirekesztő megnyilatkoztatást. Egyedül a humánus műveltségű Markó Béla reagált, és „Aki kardot ránt kard által vész” példázattal feddte meg a túlfűtött politikust. De Szabó még ma is „kardot ránt” állapotban maradt.
Biharban ma ő a hatalom megszerzésének korunkhoz illő formátum nélküli zsenije. Fő fegyvere a demagógia mellett a képlékeny semmilyenség, s ez valóban megtévesztő a köznép számára. Számomra a Minden magyar számít szlogen tőle származó kinyilatkoztatásának nincs hitele. Egy interjúban ismét kardot ránt, mondván: „vagy én leszek itt a képviselő, vagy egy román párt jelöltje”. Nem hiszem, hogy az emberség, a kulturáltság, a jó modor vagy a becsületesség nemzetiség kérdése. Ha választanom kellene a román bevonulás idején magyar embertársait megvédő, gyantai román szomszéd vagy ama magyarok között, akik a „nincs helye közöttünk” szlogent üvöltve marhavagonba „vállazták” magyar embertársaikat, nem kétséges, kit választanék. Váll váll mellett – hangzik az interjúban… Féltem az RMDSZ-t a „ki- és bevállazóktól”.
Rákóczi Lajos
A szerző az RMDSZ volt parlamenti képviselője
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok