Választások és trükközések

Ha ugyanis sikerül keresztülvinni a parlamenten azt a törvényjavaslatot, amely alapján decemberről március közepére halasztanák a választásokat, az a jelenleg a népszerűségi listákat vezető, kisebbségben kormányzó nemzeti liberálisok számára hátrányos lehet, míg a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező, de mérsékelten népszerű szociáldemokratákat helyzetbe hozhatná.

Nem véletlen ugyanis, hogy a liberális kormány a lehető leghamarabbi időpontra, december 6-ára tűzte ki a megmérettetés időpontját. A pártnak az az érdeke, hogy a jelenlegi vezető pozícióját sürgősen stabilizálja a parlamenti mandátumok szintjén is. Ráadásul az önkormányzati választások sem feltétlenül azt hozták, amire a liberálisok az előzetes felmérések alapján számítottak, hiszen megnyerték ugyan a megmérettetést, és valóban jó eredményt értek el, megszerezve a voksok 33 százalékát, de a szociáldemokraták nem végeztek olyan rossz eredménnyel, amilyen a közvélemény-kutatások alapján várható volt. A PSD a szavazatok 31 százalékát kapta, ami azt jelenti, hogy még reménykedhet a jobb szereplésben, stabil szavazótábora hűséges maradt hozzá.

Ezért tiltakozik Ludovic Orban miniszterelnök kézzel-lábbal az ellen, hogy elhalasszák a választásokat, hiszen továbbra is tart attól, hogy a járványhelyzet esetleges súlyosbodása, illetve a gazdasági problémák miatt középtávon csökkenhet a kormánya támogatottsága. A PSD-nek viszont továbbra is az az érdeke, hogy a kabinet kisebbségben maradjon, hiszen a szociáldemokraták parlamenti fölényüket kihasználva folyamatosan megkeseríthetik a kormány életét, ahogy azt eddig is tették. Többek között a 40 százalékos nyugdíjemelés megszavazásával, miközben ők maguk is tudják, hogy nincs rá pénz.

Az elkövetkező hetek így vélhetően arról szólnak majd, hogy az Adrian Dohotaru volt USR-es, jelenleg független képviselő által – vélhetően a PSD befolyásától nem teljesen mentesen – benyújtott törvényjavaslatot valóban napirendre tűzik-e, és ha igen, sikerül-e olyan gyorsan megszavazni, hogy december 6-áig már az esetleges alkotmányossági normakontrollon is átessen.

Mindeközben nem csupán a román, hanem a magyar pártok is készülődnek a parlamenti megmérettetésre, ám számukra nem az a legégetőbb probléma, hogy decemberben vagy márciusban várják majd a választőpolgárokat az urnák elé. Hanem az, hogy sikerül-e megőrizni a magyar parlamenti képviseletet, és hogy annak érdekében, hogy sikerüljön, lehetséges-e tető alá hozni valamilyen fajta együttműködést az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetségben összebútorozott két kisebb riválisa, az EMNP és az MPP között. Bár az EMSZ társelnökei inkább a pohár tele felét nézik, és azt mondják, nem szerepeltek rosszul, azért hozzátehetjük: annyira jól sem. Ilyen körülmények között kérdéses, mennyire veszi őket komolyan az RMDSZ, amelynek máris együttműködési ajánlatot tettek. Igaz, az RMDSZ a megszerzett 199 polgármesteri tisztség ellenére még nem dőlhet nyugodtan hátra, a vasárnapi eredmények ugyanis azt mutatják: ha parlamenti választásokat tartottak volna, nem jutott volna be a parlamentbe, mivel a rá adott 4,5 százaléknyi voks nem lett volna elegendő az 5 százalékos bejutási küszöb átugrásához.

Persze ez a választásokra történő jó mozgósítással talán orvosolható, és borítékolható, hogy Budapest is megtesz majd mindent, hogy mozgósítson. De a mostani önkormányzati megmérettetés tanulságai alapján mindkét politikai oldalnak – és főleg az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösségnek – az lenne a jól felfogott érdeke, hogy kellő mértékű szerénységet tanúsítva tárgyalóasztalhoz üljenek, és képesek legyenek megállapodni egy olyan konstrukcióban, amely a lehető legnagyobb mértékű magyar parlamenti képviseletet biztosít Bukarestben a lehető legszélesebb körű támogatás mellett.

Mert semmi sem szavatolja, hogy a teleormani és más, Kárpátokon túli megyékben élő román szavazók most is ugyanolyan lelkesen „aktivizálódnak”, és szavaznak az RMDSZ-re, mint a tavalyi európai parlamenti választáson. Meg aztán mégiscsak jobban nézne ki, ha nem erre kellene bazíroznia a szövetségnek, hanem valamilyen formájú magyar összefogásra.