Választási főpróbaként nyugdíjemelés

A megszavazott javaslat kiiktatta a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) korábbi döntését arról, hogy a nyugdíjasok egyelőre 14 százalékkal kapjanak több pénzt. A helyhatósági választások kampányának utolsó száz méterén – az RMDSZ honatyáinak segítségével – keresztül vitt törvénymódosítás szembe megy mindenféle költségvetési és makrogazdasági megfontolással, felgyorsítva a lej elértéktelenedését és ezzel a lakosság elszegényedését.

Köztudomású, hogy a baloldali pártok számára a nyugdíjas szavazóréteg mennyire érzékeny bázis, így magától értetődő, hogy a politikusok választások előtt húzzák elő bűvészkalapjukból a vadabbnál vadabb kampányötleteket, amivel a legidősebb embereket is ki lehet csalogatni házukból, hogy rájuk szavazzanak.

Egy olyan országban, mint Románia, ahol nemcsak a nettó minimálbér a legkisebb az Európai Unió tagországai között, hanem a nyugdíjak is, nincs hálásabb dolog nyugdíjemeléssel kampányolni. Főleg úgy, ahogyan az országot korábban lezüllesztő PSD teszi: keményen az érzelmekre játszva kéri számon politikai ellenfelein: nekik vajon nincsenek-e szüleik? Közismert, hogy mennyire alacsony a romániai átlagnyugdíj, de ez semmit nem von le a törvénymódosítást megszavazó politikusok felelőtlenségéből, akik azzal is tisztában vannak, hogy a hatalmas pluszkiadásra semmiféle költségvetési fedezete nincs az országnak. Az igazán felháborító viszont az, hogy a nagyobb emelésre szoruló kisnyugdíjak mellett a luxusnyugdíjasok is 40 százalékkal több pénzt kapnak. Nem is gondolta ezt végig senki, aki mellette szavazott: a politikusok lelki szemei előtt csupán az villant be, hogy az időskorú román és magyar szavazók nagyobb számban voksolnak vasárnap.

A neheze persze ezután jön. A liberális kormány beadványa nyomán az alkotmánybíróság aligha fog lényegesen változtatni a helyzeten. Annak a pártnak vagy a több pártból álló koalíciónak kell majd hatalmas hitelekből előteremteni a nyugdíjemelést, amely a decemberi választások nyomán hatalomra kerül.

A szociáldemokraták az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodnak, amivel feltornászhatják a béka feneke alá került népszerűségüket. Nem kis „teljesítmény” az, amit az elmúlt szűk esztendőben ellenzékben műveltek: az ország most is annyira elutasítja őket, mint tavaly novemberben, amikor ellenkoalíciós „puccsal” húzták ki talpuk alól a kormányzást. A helyzet pikantériája, hogy a kormányzásuk alatt bedobott mega-nyugdíjemelési javaslattal a pártban sem értett mindenki egyet. Főleg a gazdasági szakemberek nem, akik már az ötlet kipattanásakor kivitelezhetetlennek tartották. De akkor még nem volt szó koronavírus-járványról, sem hatalmas gazdasági visszaesésről. A nagyméretű nyugdíjemelés ötletét évi ötszázalékos gazdasági növekedés mellett sem tartotta járható útnak a PSD egykori pénzügyminisztere. De hol vagyunk ma az utóbbi évek romániai gazdaságának teljesítményétől?

A PSD-féle Romániában a költségvetési machinációknak három évtizedes hagyománya van. Erre ment rá az ország gazdasági fejlődése, emiatt nem épültek autópályák, és nincsenek egyéb nagyberuházások sem. Baloldali felfogásban az agyonközpontosított állam az élet alfája és ómegája. Emiatt kell folyamatosan a költségvetési alkalmazottak bérét emelni, függetlenül attól, hogy az országot eltartó reálszféra hogyan boldogul, a magáncégeknél mekkorák a fizetések, illetve a vállalkozók bírják-e az államapparátus eltartásához szükséges adók kifizetését. A vízfejű állam egyre kevésbé van kapcsolatban az őt eltartó gazdasággal, a politikusok pedig még elzártabb burokban élnek, ami ilyenkor, választási kampányok idején szakad rá csőstül a társadalomra.

A történetnek erdélyi magyar tanulsága is van. A Nemzeti Liberális Párttal kormányozni készülő RMDSZ egyre nehezebben tudja elvágni a Szociáldemokrata Párthoz kötődő köldökzsinórját. Ennek minden bizonnyal meglesz még a böjtje.