Hirdetés
Páva Adorján

Páva Adorján

Vakító Srí Lanka-i fény

2020. február 03., 09:042020. február 03., 09:04

2020. február 03., 12:032020. február 03., 12:03

Székelyföld és Srí Lanka légvonalban mintegy 6700 kilométerre található egymástól, de például gyalogszerrel már 8612 kilométert kellene megtennie annak, aki mondjuk Gyergyóditróból sétálna el az India partjaitól délre található szigetországba.

Nincs tudomásunk arról, hogy a Hargita megyei községből eddig hányan jártak bármilyen úton-módon a teaültetvényeiről híres, ókori építmények maradványaiban gazdag államban. Azt viszont immár ország-világ tudja, hogy két Srí Lanka-i pék érkezett a Gyergyói-medence második legnagyobb településére.

Foglalkozásuk azért köztudott, mert dolgozni jöttek a ditrói pékségbe. Amelynek működtetői állítólag hosszú ideje keresik a (sokak által vitatott) elvárásaiknak megfelelő munkaerőt, s végül egy nemzetközi állásközvetítő révén kétéves munkaszerződést kötöttek két Srí Lanka-i szakemberrel. Külföldi vendégmunkások alkalmazása egy székelyföldi községben már önmagában rávilágít a romániai munkaerőpiac egyre kilátástalanabb helyzetére. Ugyanakkor a vészjósló gazdasági mutatóknál érzelmileg jóval borzasztóbb a két vendégmunkás társadalmi-közösségi „fogadtatása”. Egyrészt a ditrói lakosság egy csoportja, de hangsúlyosabban az erdélyi magyar kisvilág online öklendezgető kommenthuszárai részéről.

Az elszabadult indulatok kicsit a ’90-es évek Romániájára emlékeztetnek, amikor Ion Iliescuék a Nu ne vindem țara! (Nem adjuk el az országunkat!) felkiáltással sikeresen hergelték a fenntarthatatlan állami mamutvállalatoknál eladhatatlan árut termelő népet a külföldi befektetők ellen, sok-sok évvel visszavetve az ország gazdasági fejlődését. Most Gyergyóditróban (a településnév tetszés szerint behelyettesíthető) is valami hasonló történik: tűzzel-vassal, foggal körömmel ragaszkodunk valamihez, ami már sajnos fenntarthatatlan, nem működik, csak volt, nincs, nem létezik. De nagyon-nagyon szeretnénk, hogy úgy legyen. Mert úgy volt, és kész. S mivel semmilyen épkézláb eszközünk nem maradt a valaha volt életben tartására, beindul az állati ösztön: odakapunk, marunk, harapunk. Beindul, átveszi az irányítást az emberi gyarlóság, a gyűlölet.

Mert sokkal könnyebb két szerencsétlen ázsiai vendégmunkással szemben megtalálnunk, meghatároznunk kívánt önmagunkat, mintsem a tükörbe nézni. Sokkal könnyebb szidni az idegeneket, miközben a külföldi tőkéjű áruházláncból bagóért vett, a sarki boltban jókora felárral eladott ázsiai fokhagymát rágcsáljuk az Ázsiában összerakott televízió előtt – mindegy, de „nekem ide ne jöjjenek!” Ide, ahonnan a fiatalok jelentős része, többsége, háromnegyede, mind-mind elment, elhúzott. Mert azt, amit a szüleik csináltak, már nem lehetett továbbvinni. És nem volt más, miből megélni. Aztán meg lett volna, de a fene sem dolgozik annyiért: aki munkát ad, csak kizsigerel, inkább irány a Nyugat.

A ditróiak most a helyi munkásokat meg nem becsülő pékségtulajdonost teszik felelőssé mindenért – lehet, sok mindenben igazuk van, de nekik is el kell ismerniük: rendkívül meggondolatlanul cselekedtek. Hiszen nem a két Srí Lanka-i pék hibája, hogy ide jutottunk. Ők csak jöttek, mert hívták őket, megélhetést kerestek és kaptak. Kellettek. Ahogy a fiaink-lányaink Németben. Akiket itthon nem tud pótolni a kisebbik fiunk-lányunk. Mert ők is kint vannak. Csakhogy olyan messze vagyunk attól, hogy ezt felfogjuk, mint ide Srí Lanka. Mert már a tükörre is sötétítőt húztunk, nehogy fény derüljön a szomorú valóságra. Közben pedig évszázados félelmekkel, frusztrációkkal, fájdalmakkal teleszőtt kényszerzubbonyban veregetjük a mellünk a sötétben, mert úgy tanultuk, hogy mi csak azért is, minden áron különbek, többek vagyunk, mint mások.

A gyergyóditrói „ügy” gyökerei rendkívül szerteágazóak. Ahogy lenni szokott: kiragadott, elszabadult részigazságok tömkelegének kaotikus ütközése idézett elő akkora robbanást, hogy már a nemzetközi sajtó ingerküszöbét is elérte. Pedig a piciny alkotóelemek szintjén semmi különös nem történt: mindenki a magáét fújta makacsul, ugyanúgy, mint eddig. Egyértelmű, hogy az egyre több „háttérerő” által meglovagolt botrány rossz fényt vet Ditróra, Gyergyóra, Székelyföldre, az erdélyi magyarságra. De talán a fájó következmények alapos önvizsgálatra késztetnek: a paptól kezdve a vállalkozón át valamennyi helybélit, és minket is, akik a távolból szörnyülködünk, hová fajulhatnak filléres mindennapjaink szőnyeg alatt, sötétben dagadó problémái. Mert akkor nyugodt szívvel kijelenthetnénk: tényleg kellettek a pékek Srí Lankából. Ami magyarul, mit ad Isten, azt jelenti: fénylő ország.

Hirdetés
4 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Bukarest ismét „megvásárolta” az amerikai jóindulatot

Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Tényleg jó módszer csökkenteni a deficitet a költségvetés halogatásával?

Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.

Makkay József

Makkay József

Olcsó import, drága termelés: lejtmenetben a mezőgazdaság

Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Az iráni rezsim végnapjai?

Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Irán nincs is olyan messze, és ez mélyen a zsebünkbe vág

Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajnai háború: négy éve tart – de meddig folytatódik?

Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.

Balogh Levente

Balogh Levente

Béketanács: „átállás” vagy a józan ész követése?

Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.

Hirdetés