Kiss Judit
2020. december 16., 09:482020. december 16., 09:48
Karácsony közeledtével szokás hangoztatni, hogy ez az ünnep lényegét tekintve nem a díszes, csillogó külsőségek „fesztiválja”, és nem a nyakló nélküli bevásárlásokra, a felszínes formaságokra kellene helyezni a hangsúlyt, hanem valami másra.
Már novemberben elözönlik a boltok polcait az ünnepi bevásárlásra csábító, sziporkázó termékek, a karácsonyt, szilvesztert megelőző hetekben talán még gyorsabban rohanunk, még többet vásárolunk, mint az év többi időszakában, megfeszített tempóban igyekszünk előteremteni mindazt, ami az ünnep külsődleges kelléke lehet. Mindeközben persze voltak és vannak, akik arra próbálják ráirányítani a figyelmet, hogy az advent tulajdonképpen a csodavárás titokzatos homályának időszaka, a befelé fordulásé – és legfőképpen a szereteté.
Egyes vidékeken az adventi időszakot kisböjtnek nevezték. Ha erre gondolunk, némiképp visszatetsző, hogy napjainkban a karácsony előtti időszak sokak számára elsősorban az ajándékhalmozásról, áruvadászatról, költekezésről és végeláthatatlan beszerzőkörutakról szól.
Az idei advent, karácsony és évbúcsúztató minden valószínűség szerint más lesz, mint a korábbiak. A járványhelyzet miatt hozott korlátozások és a fertőzéstől való félelem megakadályozza, hogy a családok egymástól távol élő tagjai hosszasabban együtt lehessenek, az idősekkel való huzamosabb találkozás sem veszélytelen, így megeshet, hogy a „hiányjeles” ünneplés épp arra irányítja rá a figyelmet, ami a karácsony lényege: magára a szeretetre. Arra a gyógyító, felemelő, vigasztaló erejű, nélkülözhetetlen és megfoghatatlan valamire, amire nemcsak ünnepekkor és ünnepek közeledtével kellene kiemelten összpontosítani.
Ez az esztendő sok mindenre megtaníthatott bennünket. Többek közt arra, hogy életünk, szokásrendünk oly természetesnek vett elemeiről, tényezőiről kell belenyugvóan lemondanunk. Megtörténhet, hogy az idei rendhagyó karácsony arra is alkalmat ad, hogy ráébredünk: az elszigeteltség és korlátozottság a befelé fordulás révén megerősíthet bennünket, talán az ünnep igazi lényegét, arcát is tisztábban láthatjuk. És arra is, hogy észrevegyük, a lemondásokkal járó időszak lehetőséget kínál a lelassulásra, a mindennapi őrült tempóból való kilépésre. Arra, hogy olyan lelki tartalmakat építsünk, formáljunk magunkban, amik erőt adhatnak a továbbiakra nézve.
A rendhagyó ünnepvárás okán eszünkbe juthat Simone Weilnek, a huszadik század első felében fiatalon elhunyt francia írónak, filozófusnak, misztikusnak – akinek életműve egyébként nagymértékben hatott Pilinszky János lírai világlátására is – leghíresebb mondata: „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!