Vadak, károk, veszteglések

Szinte nap mint nap megtörténik, hogy a medve, a vaddisznó vagy az őzek valahol kárt tesznek a veteményben, sőt az utóbbi időben az is kezdett rendszerszerűvé válni, hogy emberek épségét veszélyeztetik a lakott településen bátran kószáló állatok.

Míg korábban arról érkeztek hírek, hogy az egyre szaporodó, a lakott területekre számtalan, épp az ember által kreált okból bemerészkedő nagyvad inkább az éjszaka leple alatt és az erdőkhöz közeli településeken garázdálkodott, nemrég már Csíkszereda utcáin kószált fényes nappal. Úgy tűnik azonban, a veszély elhárításáért és a vadkárok enyhítéséért felelős intézmények mindezt nem tekintik eléggé nyomatékos oknak, eléggé nagy felkiáltójelnek ahhoz, hogy végre-valahára a gazdák, a károsultak, az önkormányzatok számára valamelyest is megnyugtató intézkedéseket léptessenek életbe.

Környezet-, állatvédelmi, anyagi szempontok ide vagy oda, a számadatok önmagukért beszélnek: például Hargita megyében megközelíti a másfél százat az év eleje óta hivatalosan feljegyzett vadká­rok száma, tavaly az első félévben megduplázódtak a medvék által okozott károk a 2016-os év hasonló időszakában mért adatokhoz képest. De az is elgondolkoztató, hogy a tavalyi állománybecslés szerint Romániában mintegy 6800 medve él, a populáció túlnyomó része, mintegy 5300 egyed Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megyében.

A vadkárok így persze gyakoriak, a probléma igazi megoldásának ügye azonban továbbra is vesztegel. Sok kárvallott elkeseredésében nem is jelenti a kárt, hiszen reménytelennek tűnik, hogy megtérítsék az illetékes hatóságok, ugyanakkor állandóan felbukkannak a bürokrácia óriási, mindenható gépezete által okozott akadályok, és valószínűleg rengeteg, a problémák enyhítését célzó javaslatcsomag heverhet felbontatlanul a zöld tárca illetékeseinek asztalán.

Míg Székelyföldön a medveprobléma a domináns, addig az olténiaiak számára a vaddisznók okozta mezőgazdasági károk jelentenek fejtörést. Olyannyira, hogy a gazdák megelégelték, hogy semmi érdemleges nem történik vadkárügyben, és beperelték a környezetvédelmi minisztériumot. Kíváncsian várjuk, hány javaslatcsomagnak, kérésnek, feljelentésnek, pernek – és ne adj' Isten, hány medvetámadásnak – kell összegyűlnie ahhoz, hogy az egyre akutabbá váló probléma valódi megoldása feltűnjön az alagút végén.