VEZÉRCIKK – Bárhogy is pászítgatják a legutóbbi körben uniós tagsághoz jutott országokra a klasszikus EU-s időkben hozott szabályokat, valahol mindig szorító, szűk vagy éppen lötyögős a méret.
2014. augusztus 27., 20:382014. augusztus 27., 20:38
Az állítás a gazdasági élet szinte bármelyik szegmensére érvényes, ám a mezőgazdaság a leginkább sújtott terület. Érthető okokból: ezen a tevékenységi területen kellett (volna) végrehajtani a legnagyobb strukturális átalakításokat. A kommunista örökség e tekintetben a legvisszahúzóbb. S nemcsak a magántulajdon becsületének gyökeres kiirtása, hanem ama tudati károkozás miatt is, amely nyomán isten tudja, milyen „érvényességű” billogot visel a közös érdekérvényesítés fogalma.
A szinte szitokszóként emlegetett kollektív elutasítása ugyan a mezőgazdasági termelés hatékonyságát is csökkenti, de leginkább a termékértékesítésre nyomja rá a bélyegét. A kis- és középgazda mögé ugyanis hiába sorakozik fel az egész család, izzad ki esetenként mezőgépet, melegházat, öntözőberendezést, ha a folyamat finalitása – a termék eladása – szűnni nem akaró bizonytalansággal kínozza a gazdát.
Próbálkozás akadt néhány, de valamiért egyik sem nyerte el a többség bizalmát. Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének kezdeményezése is elsősorban ezt célozza, hiszen a gazdák többsége ma többre becsüli a biztos piacot, mint a legelőnyösebb hitelt. Az RMDSZ által „karbantartott” út folyamatosan kátyúsnak bizonyul, az Erdélybe hajdanán telepített román agronómusokat pedig az állam már a rajtvonalnál tetemes előnyhöz juttatta.
Az anyaországi segítség lehet a megoldás. A ma is a működőképesség szinonimájaként emlegetett monarchikus gazdasági rendszer mintájára az erdélyi magyar mezőgazdaságot középtávon távon vissza kell csatolni a Kárpát-medencei magyar gazdasági vérkeringésbe. Határközeli beszerzési és értékesítési bázisok létrehozásával vagy a marosvásárhelyi reptér környékére megálmodott, ám kivitelezésében elakadt gyűjtőbázis megteremtésével. Míg a háromszéki útszéli krumpliárus vagy a szatmári epertermelő nem veszíti el hitét. S míg az egymás felé araszolgató magyar nemzetrészek nem veszítik el őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!