2010. október 27., 10:322010. október 27., 10:32
Nem arról van szó, hogy közvetlenül a kormány vagy/és a politikum szóljon bele és irányítsa a visszaélések leküzdésére, de legalább viszszaszorítására hivatott intézmények dolgát, de tény, hogy ellenőrzést gyakorolnia márpedig kell, az ország mai belpolitikáját és társadalmát jellemző, már-már átláthatatlan összevisszaság pedig valóságos melegágya a korrupciónak.
Hiszen míg a politikai palettán zajló játszma leköti a figyelmet, ki figyel oda arra, hogy a színfalak mögött milyen kétes ügyletek zajlanak? És ki figyel oda arra, hogy milyen csúszópénzek kellenek és kelnek el egy-egy hivatalos ügy zökkenőmentesebb elintézése érdekében? És egyáltalán milyen hitele lehet annak a kormánynak, közvetett értelemben annak az állami szférának, amelynek klientúrájáról lépten-nyomon kiderül, hogy újabb és újabb kétes ügyletet bonyolított le, fittyet hányva például a közbeszerzési szabályoknak, nyilvánvalóan csillagászati összegeket forgatva? És ha, tegyük fel, valamelyik miniszterről vagy valamely tárcáról kiderül, hogy fölöttébb gyanús ügyletek köthetők személyéhez-nevéhez – a Ridzi- és az Udrea-esetektől hónapokon át zengett a sajtó –, akkor ki az a társadalom, amely ezt komolyan számon is kéri, és amely előtt a korrupciógyanúba kevert a hátsó ajtón távozik?
A kép azonban – ezt is tudni kell – nem kimondottan romániai sajátosság, és majd minden ország levédhetné e téren a maga jellegzetes korrupticumát. De az is tény, hogy a balkáni térségre évszázadok – ha nem évezredek – óta amúgy is a klientúrára, hálapénzekre, szövevényes érdek-összefonódásokra alapozó közszféra jellemző. A gyógyszer feltalálója bizonyosan Nobel-díjat érdemel. Nem orvosit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok