Utódállami irigység

Idén nyáron öt csoportban mintegy 170 ukrán gyermek nyaralhat Magyarországon budapesti támogatással. Szintén hétvégi hír, hogy a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) támogatást nyújt a nemrég tisztázatlan körülmények közt leégett nagydobronyi református roma imaház és óvoda újjáépítéséhez.

Ez a két példa csupán a töredéke annak a támogatásnak, amit a magyar állam 2010-től folyamatosan áramoltat Ukrajnába, elsősorban a mintegy 140 ezer fős kárpátaljai magyar közösség megmaradásának biztosítására. És amint a polgárháború sújtotta övezetből származó gyerekek üdültetése, katonák rehabilitációja is bizonyítja, nemcsak magyarok a budapesti támogatás kedvezményezettjei. Egyáltalán nem járunk messze a valóságtól, ha kijelentjük, Magyarország az ukrán államtól vállal át feladatot, költségvetési terhet és felelősséget, valahányszor segítséget nyújt Ukrajna valamely régiójának és polgárának. Hasonló a helyzet Románia esetében is: Budapest tulajdonképpen Bukarestnek is jót tesz, amikor templomot, óvodát, iskolát újít, diákoknak-egyetemistáknak nyújt állandó juttatást, magyar könyvek, sajtótermékek megjelenését finanszírozza, gazdaságfejlesztési programot működtet Erdélyben.

Ennek ellentételezéseként mit tesz Kijev és Bukarest? Az ukrán hatóságok napok óta kitiltással, szankciókkal, a kettős állampolgárok ellehetetlenítésével fenyegetőzik amiatt, hogy a magyar kormány Kárpátalja fejlesztéséért felelős miniszteri biztossal is rendelkezik. Bár intenzitásában nem fogható a kijevi hőzöngéshez, a román külügyminisztériumnak sem kell a szomszédba mennie egy kis rosszindulatért és áskálódásért. Ahelyett, hogy megköszönné a budapesti hatóságok jóindulatát, Bukarest azt firtatja, vajon eleget tesz-e a magyar állam egyelőre Maros megyében futó gazdaságfejlesztési programja az uniós versenyszabályoknak és Románia törvényeinek.

Az ukránok és a románok egyformán képtelenek túllátni a szemüket elhomályosító nacionalista ködfelhőn, és ott is ellenségképet látnak, ahol egyáltalán nem kellene. Nem képesek felfogni, hogy az elszakított nemzetrészeken élő magyarok támogatásával Budapest nem elvenni akar az utódállamoktól, hanem éppenséggel adni. Elég lenne, ha Kijev és Bukarest kikérné a külföldön élő ukránok, románok véleményét, mindjárt rájönne, ez a hatékony nemzetpolitika útja.