2012. június 19., 09:592012. június 19., 09:59
Még jobb, ha imádunk úszni, lubickolni, csúszdáról vízbe csobbanni, csillogó, tiszta medencék hűvös vizében nyakig elmerülni, s ha ennél kellemesebb foglalatosságot el sem tudunk képzelni magunknak nyárra.
Vasárnap reggel keljünk fel embertelen időpontban, készítsünk szendvicseket, mert a puccos fürdőhelyen ebédelés már nem férne a büdzsénkbe, keressük elő a tavaly óta nem látott bikinit, állapítsuk meg, hogy azóta megnőtt a fenekünk, vonjunk vállat. Izzadjunk kicsit a vonatállomáson, majd az egyre kegyetlenebb melegben a hűvös medence gondolatától ébren tartva zötykölődjünk el a fürdőig. Belépve konstatáljuk, hogy a többhektáros, tízmedencés strandkomplexum minden négyzetcentiméterét napozóágyak foglalják el, és a népszerűbb medencék megközelítése a tömeg miatt lehetetlen.
A kudarcba belenyugodva tegyünk néhány karcsapást egy aránylag kevesek által használt, ám kopasztóvíz hőmérsékletű vízzel telt medencében, amely azért mégsem annyira forró, mint a mellette lévő. Együnk meg egy szendvicset, majd kérjük meg a férjünket, hogy valahogy támogasson minket árnyékba, mert már szédülünk. Hallassunk győzelmi rikkantásokat, amikor megtaláljuk a strand egyetlen igazi hűvös vizű medencéjét.
Merüljünk el benne nyakig, és öt percre higgyük el, hogy a paradicsomban vagyunk. Támogassuk el férjünket egy árnyékos helyre, mert ezen a ponton már ő kapott napszúrást, álljunk sorba, hogy a rozoga asztalok valamelyikéhez leülhessünk, és diktáljunk a férfiemberbe egy hideg sört. Miután morálunk valamelyest újra helyreállt, határozzuk el, hogy ideje ismét megmártózni a hűvös vizűben. Embereken és napozóágyakon magunkat átverekedve konstatáljuk, hogy a hideg vizű medencéről is már csak a „megtelt” tábla hiányzik.
Menjünk be mégis, szedjük ki a bordáink közül a könyököket és a lábakat, valahogy tápászkodjunk partra, vegyük fel a ruhát a vizes bikinire, és meneküljünk haza. Másnap nézzük meg a tévéhíradóban, hogy a fürdőhely medencéiben hering módjára összepréselődött emberek milyen lelkesen mondogatják: ez itt maga a paradicsom.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok