Utánunk a szemétözönvíz

És egyre csak szaporodnak a felkiáltójelek, amik arra utalnak, hogy rekordidő alatt fosztjuk ki a Föld tartalékait, hogy elrémisztő módon szennyezzük a természetet, hogy az emberiség fogyasztása már réges-régen az ökoszisztéma rovására megy. Elretten az, aki rápillant a felvételekre, amiken az látható, hogyan sodorják a vizek a soha fel nem bomló pillepalackokat, műanyagszemetet bárhol a nagyvilágban, miként fojtja meg a hulladék a természetet.

Nem kell messze menni, nálunkfelé is ez a helyzet. Például a június végi, július eleji esőzések miatt kialakult árhullámok mintegy 250 tonna szemetet hordtak a Békási-víztározóba. Vagy az is elgondolkodtató, hogy székelyföldi természetvédelmi területeken is óriási a hulladékmennyiség, nem ritka, hogy illegálisan, teherautókkal hordanak ki szemetet az erdőszélre. És hiába derül ki évről évre, hogy gyorsabban, a korábbihoz képest mindig „rekordidő” alatt fosztjuk ki a Földet, érdemben nem történik változás, ugyanolyan nagy lendülettel pusztítjuk az egyetlen bolygót, ami nekünk adatott.

Friss hír, hogy idén minden eddiginél korábban, már augusztus 1-jén elérkezik az úgynevezett túlfogyasztás napja, ami azt jelenti, hogy 2018-ban mindössze 212 nap alatt használja el az emberiség azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson. De mi továbbra is felelőtlenül fogyasztunk, szemetelünk, kis és nagyobb léptékben egyaránt: így tesz az ipari termelés, a pénzhajhász élvezeticikk-gyártás világszerte, éppúgy, mint a romániai kis falu lakója, aki szemetét az erdőszélre hordja. És az egyre nagyobb mértékű élelmiszergyártás, ásványianyag-kitermelés, erdőirtás rövid távon ugyan haszonnal jár egyesek számára, ám hosszú távon tönkreteszi a Földet: talajeróziót, vízhiányt, éghajlati változásokat okoz.

Illúzió, de hátha bár töredékrészben segít a mostani helyzeten, ha ki-ki alaposan szétnéz mikro- és makrokörnyezetében, és megpróbál környezetbarátabb módon élni. Hiszen nap mint nap szennyezünk, túlfogyasztunk, sokkal többet, mint amennyit pazarolni szabadna ahhoz, hogy élhető, lakható bolygót hagyjunk örökségül a következő nemzedékeknek. Tényleg azt hisszük, hogy nekünk bármit szabad, utánunk a szemétözönvíz?