Unalomba fulladó elnökválasztás

Nagyszeben volt polgármestere jellegtelen, gyengébbnél gyengébb kihívóinak köszönheti esélyességét úgy, hogy ötéves mandátuma alatt gakorlatilag nem csinált semmit. Egyetlen ötlet, lépés, frappáns nyilatkozat sem jut eszünkbe a lassan, s vicces hangsúllyal beszélő nagydarab román szásztól. Elnökként is ragaszkodott a nyolcórás munkakör betartásához, a „megérdemelt” szabadságokhoz, a hosszú, vidám hétvégékhez. Pont erre számíthatunk a következő öt esztendőben is, Johannis ugyanis nagyjából annyi meglepetést tud okozni, mint Záray Márta örökzöld dalában az a bizonyos homokóra.

A lefutott meccs ellenére szépen sorakoznak a jelöltek a rajtvonalnál. Viorica Dăncilă miniszterelnök, aki önostorozási szándéktól vezérelve úgy döntött, mindenáron belefut egy pofonba. A kérdés csak az, hogy nagyba vagy kicsibe. Most úgy néz ki, nem jut be a második fordulóba a Liviu Dragnea bebörtönzése után szédületes, de hiteltelen politikai fordulatot végrehajtó szőke pártelnök. Ha mégis sikerülne neki a döntő menetbe kerülés, ott a vereség mértéke vinné padlóra, azaz pályafutásának csúfos vége garantáltnak tűnik.

Tudja ezt az öreg feleséghalmozó Călin Popescu-Tăriceanu is. Óvná kedvenc miniszterelnökét, picit meg is zsarolta szegényt, a szebb időket látott PSD azonban kemény dió, nem enged a saját jelöltjéből. A kormánykoalíció gyermekded játéka az elnökválasztás kapcsán politológiai tankönyvekbe illik, mégpedig a hogyan lődd lábon saját magad fejezetcím alá.

Készül a román politikai rendszer megújulásának garanciája, az európaiság megtestesítője, a nemcsak a lelkesedéstől csillogó szemű fiatalok bálványa, a csúcsértelmiség reménysége, Dan Barna is. Ártatlan és jóhiszemű, már a korrupció szó hallatára is a hideg rázza, s nincs nála menőbb öltönyű férfi Bukarestben. Barna beül a tévéstúdiókba és osztja az igét. És Barnát elkapja a hév. Azt találja mondani a minap, hogy hinni meri, ha ő az államfő, nem történt volna meg a caracali rémtörténet. Egy pillanatig elgondolkozunk, tán ismerte ez a nagyképű USR-üstökös Dincát, a gyilkost, ezért olyan biztos a tragédia megelőzésében. De nyilván nem erről van szó. Az Európa liberálisai által kitalált és azon nyomban piedesztálra emelt „megmentősök” már csak ilyenek: őszintén elhiszik, hogy messiások, akik megtisztítják az országot a gonoszoktól. Dan Barna akár a döntő menetre is esélyes, s már most megjósolható: nagyon sértődött lesz, ha nem nyer.

A futottak még kategóriában sokan mások is megjelennek majd. Az RMDSZ jelöltjét még nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy mindenképpen lesz induló. Nem érdemes irigyelni a majdani harcba szállót, szinte garantáható a soha nem látott rossz eredmény, ami még csak a büntetésről sem fog szólni, csupán a teljesen érthető magyar érdektelenségről. Mi, magyarok visszasírhatjuk a régi szép időket, amikor Ion Iliescu ellenében voksolhattunk Radu Câmpeanura, Emil Constantinescuért állhattunk sorba a szavazófülkéknél, Iliescunak szurkolhattunk Vadim Tudorral szemben, hihettünk Traian Băsescu szokatlan vagányságában és végül bízhattunk egy Victor Ponta nevű mitugrász megleckéztetésében. A mostani műsor viszont még sör és popcorn mellett is nézhetetlen.