2010. november 11., 10:362010. november 11., 10:36
A Markóék által megszabott ultimátum már csak azért is figyelemre méltó, mivel a bukaresti hatalom oldalán eltöltött tizennégy év során a szövetség nagyon ritkán folyamodott ehhez a lépéshez, fenyegetését azonban egyszer sem váltotta be, még akkor sem, ha feltételei nem teljesültek. (De erről picit lennebb). A Boc-kormány elmúlt hónapokban kifejtett tevékenysége ismeretében nagyon úgy fest, hogy az RMDSZ vezetőinél elsősorban nem is az oktatási törvény félig kilátástalan helyzete és a koalíció parlamenti többségének ingatagsága verte ki a biztosítékot.
Az elmúlt időszakban nem egyszer hallani lehetett olyan véleményeket az alakulat vezető politikusai részéről, miszerint a pénzügyi-gazdasági válságra adott megkésett, sok esetben pedig elhibázott válaszok, de úgy általában a kabinet tétovasága miatt hasznosabb lenne most kilépni a kormányból, amíg az erdélyi magyar választóknak az RMDSZ-szel szemben vészesen megcsappant bizalma nem fenyeget a parlamentből való kihullás veszélyével. A szövetség számára kapóra jött, hogy olyan kisebbségvédelmi kérdés ürügyén fordíthat hátat a kormánynak, amelyre választói is jogos, a közösséget megillető követelésként tekintenek, ráadásul az anyanyelvű oktatás bővítésének szükségességére hivatkozva ki lehet magyarázni azt is, miért számít bocsánatos bűnnek súlyos gazdasági helyzetben politikai válságot előidézni. Csakhogy az RMDSZ egyszer már alaposan felsült az ultimátumokkal, és erre jelenlegi – és egykori – partnerei, a demokraták bizonyára emlékeznek.
A Demokrata Konvenció fungálása idején, 1998. szeptember 5-én az alakulat miniparlamentje a koalícióból való kilépésről döntött, miután a képviselőház oktatási bizottsága megtagadta a romániai magyarságnak az önálló állami egyetemhez való jogát, nem sokkal később azonban az RMDSZ-esek felülvizsgálták a határozatot, mivel Radu Vasile kormányfő elhúzta az orruk előtt a magyar és német tannyelvű egyetem mézesmadzagát. Nehogy a jelenlegi oktatási törvény is a Petőfi–Schiller sorsára jusson.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok