2011. december 29., 09:272011. december 29., 09:27
Sőt, sok más világméretű katasztrófa is elmaradt, pedig azokat nem holmi sarlatánok jövendölték, hanem a nagy becsben álló tudóstársadalom tagjai és a komoly szakmai szervezetek. Példaként megemlíthetném a madárinfluenzát, melynek kapcsán világméretű, a spanyolnátha pusztításával felérő járványt jósoltak.
A vészharangot többek között az Egészségügyi Világszervezet, a tekintélyes WHO kongatta, nyomatékosan ajánlva a védőoltás bevételét. Érdekes módon a WHO épp a világméretű járványveszély bejelentése előtt módosította a világméretű járványveszélyek bejelentésére vonatkozó kritériumrendszert oly módon, hogy enyhített a feltételeken. A lóláb már annyira kilógott, hogy az Európai Bizottság vizsgálatot rendelt el az ügyben, miután az is napvilágra került, hogy a WHO szakértőinek túlnyomó többsége valamelyik, a vakcina-gyártásban érdekelt gyógyszergyártó cégtől is kap honoráriumot.
A dolognak azonban nem lett fejleménye, legalábbis a sajtóban nem lehetett olvasni olyasmit, hogy kirugdaltak volna embereket a szervezettől, vagy legalább kilátásba helyeztek volna számukra szankciókat arra az esetre, ha megint oktalanul keltenek világméretű hisztériát. A világvége-prognózisok szerint a 2012-es apokalipszist már a maják is megjósolták. Illetve eddig tart a naptáruk, ebből jutottak egyesek arra a következtetésre, hogy azért nem folytatták a kalendáriumot, mert nem volt mit beleírniuk. Arról is lehet olvasni, hogy a várható világégésről a sumérok is tudtak, akik szerint a Niribu nevű bolygó visszatérte hozza el a világvégét. (Ez sem példa nélküli egyébként a történelemben: a Halley-üstökös legutóbbi, 1986-os ittjártakor is sokan várták az apokalipszist.)
Internetes források szerint még a NASA-jelentések is említést tettek egy bizonyos, Niribu-szerű tizedik bolygóról a naprendszerünkben, ugyanezen források szerint viszont a NASA hamar cáfolta is ezeket az értesüléseket, hogy ne keltsenek pánikot. Szerintem nem kellene annyira tartanunk a világvégétől, mivel ha ennek vége lesz, majd jön utána egy másik, mert ahogy nálunkfelé mondják: soha nem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. És a régi után talán egy olyan világ kezdődik, amelyben nem lesz ennyi hazugság.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.