Nem örkényi abszurd ez, hanem a valóság. A helyzet abszurdumát pedig csak tovább fokozza, hogy annyira hiányos a vonatkozó jogszabályi környezet, hogy hasonló besorolásba kerül az is, ha portörlés közben leesünk a kislétráról, vagy ha főzés közben magunkra borítjuk a levest.

A jogszabály ugyanis csak arról rendelkezik, hogy a közúti baleset esetén a biztosító társaság vagy a kárt okozó fél fizet, kocsmai verekedéskor a támadó, ha pedig gondatlanságból magunkban okozunk kárt, hát majd mi. Márpedig egy reklám is volt néhány éve, ami szerint a balesetek legnagyobb százaléka otthonunkban következik be.

A törvényhozók mindössze arról felejtettek el rendelkezni, hogy milyen hatóságnál kell bejelentenünk, ha segítünk a szomszédnak kerítést festeni, vagy saját kockázatra mégiscsak szeretnénk vasárnap a család elé húslevest tenni. Gondolom, a munkaügyi felügyelőség lenne a hunyó, ha már a munkaügyi tárca fizet munkabalesetek esetén.

Akár meg is lehetne próbálni odamenni, s azt mondani, hogy „jó napot kívánok, a karácsonyi nagytakarítást jöttem bejelenteni, s ha már itt lennék, akkor újabb sorbaállás elkerülése érdekében jelezném egyúttal azt is, hogy amikor már minden csillog-villog, jön a sütés-főzés. És egyúttal megkérdezném azt is, hogy a plafonig érő karácsonyfa feldíszítése vajon még belefér a bejelentendő kategóriába, vagy ahhoz extrém sportolókhoz hasonlóan különleges balesetbiztosítást kellene kötni”.

Na, de komolyra fordítva a szót, a helyzet még drámaibb, mint amennyire első olvasatra tűnik. Újfent bebizonyosodott ugyanis, hogy már-már hiába fizetjük az egészségbiztosítást, az ugyanis semmit nem fedez, amire a legnagyobb valószínűséggel szükségünk lehet. Nem fedezi például a fogászati kezelést. (Tudom, hogy van egy keret, de azt hagyjuk meg a vicc kategóriában, s ne nevezzük egy olyan egészségügyi szolgáltatás finanszírozásának, amire előbb vagy utóbb majdnem minden adófizető polgárnak szüksége van.)

Nem fedez egy sor analízist, vizsgálatot, vagy ha fedezi is, sovány vigasz, hogy jövő novemberben kerül az ember sorra, úgy hogy inkább fizet. És a sor a végtelenségig folytatható. Mi meg fizetünk, mint a katonatiszt. Kétszer, hiszen fizetjük a feneketlen zsákot tápláló egészségbiztosítást, és fizetjük a vizsgálatot, a beavatkozást, amire éppen szükségünk van, vagy visszük a kórházba a gyógyszert, a kötszert, mert persze arra sem mindig futja.

A kormány most éppen fakultatív egészségbiztosítás bevezetését fontolgatja. A jelen körülmények között viszont inkább az egészségbiztosítási hozzájárulás fakultatívvá tételét kellene fontolgatnia, ha már nem tud átlátható és hatékony rendszert biztosítani. Amelyben például nem nyújtják be a számlát, ha leesünk a hokedliről.