2013. április 10., 20:492013. április 10., 20:49
És valóban: a pesszimizmus és demagóg kultúraféltés helyett meg kell vizsgálnunk, hogy az irodalmat – és ma, a költészet napján beszéljünk a versekről – hogyan lehet úgy terjeszteni, hogy a közönséget visszaszerezzék az alkotók.
Kétségtelen, hogy a költői szakmának egyre inkább szerves részévé válik a szereplés, a közönség előtti felolvasás, a produkció. Jóllehet kérdéses, hogy milyen mértékben elfogadható a művészet szempontjából a „show”, és mikor válik ízléstelenné, önmutogatássá, az viszont bizonyos, hogy az elefántcsonttoronyból nem lehet megszólítani nagy közönséget. Folyik a vita a slam poetry kapcsán is: a konzervatív álláspont az, hogy ez a műfaj nem művészet, sőt egyenesen a líra megbecstelenítése. Király László az említett interjúban azt is mondta, hogy szívesen olvassa a fiatal költők verseit, mert tőlük várja az újítást. És úgy tűnik az újítás most a slam poetry – lehet ugyan fanyalogni, de elvitatni a műfaj létjogosultságát, tagadni, hogy ez is egyfajta művészet, aligha. Hiszen míg egy átlagos költői est jó esetben 20-30, addig egy slam poetry est több száz érdeklődőt mozgat meg – ez kiderült az első erdélyi slam poetry bajnokság kolozsvári fordulóján. Távolról sem azt mondjuk, hogy minden költő nyergeljen át a slamre, csak azt, hogy a divatos új műfaj talán visszacsalogathatja a költészet elpártolt közönségét, ilyen értelemben tehát nem megbecsteleníti, hanem szolgálja a lírát. Mert az embereknek hiányzik a vers. Ez ma, a költészet napi rendezvényeken, felolvasásokon is látszani fog, akárcsak a korábbi években. Hogy hol van a Gutenberg-galaxis határa, mikor veszi át az e-könyv és az internet végleg a nyomtatott szöveg szerepét, nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy a vers, a jó irodalom túlél, megújul, és akár nyomtatott, akár elektronikus formában vagy élő szóban, de eljut a közönséghez.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.