VEZÉRCIKK – Összeállt a novemberi államfőválasztás mezőnye: tizennégyen állhatnak majd rajthoz. Magyar szempontból ennyire érdekes romániai elnökválasztás még nem volt, hiszen két magyar jelölt is van: az RMDSZ mellett most a regionalizációt és a föderalizmust zászlajára tűző EMNP is elindította alelnökét, Szilágyi Zsoltot.
2014. szeptember 25., 19:552014. szeptember 25., 19:55
Ez már önmagában az EMNP és az erdélyi magyar közösség sikere, hiszen sikerült az eddigieknél jobban mozgósítani a magyar polgárokat, és megcáfolni azt a meglehetősen arrogáns és kishitű RMDSZ-es kijelentést, miszerint nincs kétszer kétszázezer magyar aláírás. Nos majdnem összesen ötszázezer lett, vagyis bebizonyosodott, hogy az egészséges verseny képes fölrázni a polgárokat.
Persze a neheze ezután jön: a néppártnak a lehető legszélesebb körben, ésszerű érvekkel el kell tudnia magyarázni, miért érzi úgy, hogy van létjogosultsága az általa képviselt politikának. A siker, a párt elfogadottságának mércéje az lesz, ha sikerül annyi szavazatot összegyűjteni, ahányan aláírásukkal is támogatták a párt jelöltjének indulását, bár alapvetően az sem tekinthető majd csúfos kudarcnak, ha „csak” a két évvel ezelőtti parlamenti választáson kapott mintegy ötvenezer voksot sikerül túlszárnyalni.
A végső csata persze a román jelöltek között dől majd el. Az alaphangot Traian Băsescu távozó államfő adta meg, amikor arról beszélt, hogy a jelöltek között egy titkos ügynök is van. Következett a neves újságíró, Robert Turcescu enyhén szólva is gyanús önleleplezése. Az egészet pedig Teodor Meleşcanu, a külügyi hírszerzés főnöke koronázta meg, amikor a jelentkezési határidő előtt egy nappal jelentette be: ő is indul, és egy kamupárt segítségével a semmiből elő is vett 400 ezer támogatói aláírást.
Egyértelműnek tűnik, hogy a jobbközép oldal vele akarja a baloldali szavazótábort megosztani, illetve ő lesz Klaus Johannis „helyettese”, ha a PNL-elnöknek valamiért – például összeférhetetlenségi pere miatt – ki kell szállnia a versenyből. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy az ügynökügyek előrángatása egy célt szolgál: hogy ezúttal se az érdemi, gazdasági és szociális projekteket felvázoló választási programokról szóljon a kampány. Azok ugyanis továbbra sem léteznek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!