Túlórázó magyar ellenzék

Ha valóban a túlórákkal van a probléma, hol vannak a szakszervezetek, s főleg népes tagságuk, azaz a leginkább érintett munkavállalók? Biztos, hogy az ominózus törvény a fő kifogás, amikor „Orbán, takarodj!” és „Mocskos Fidesz!” a fő jelszavak. S ha valóban „elegük van” az egész „rendszerből”, akkor hol van az óriási tömeg, amely jelenlétével teszi vitathatatlanná: tényleg kormányváltó hangulat van az országban, a pártok népszerűségéről szóló felmérések hazudnak. Nem elég meggyőző érv a téli hidegre fogni. Bukarestben januári időben demonstráltak több mint százezren, pedig „csak” az igazságszolgáltatást érintő kormányzati tervekről volt szó.

Tegyük fel, hogy lemond a magyar kabinet, mert nem bírja az „utca nyomását”. Előre hozott választásokat szerveznek. Tényleg komolyan gondolhatja bárki, hogy a szélsőjobboldalitól a radikális liberálisokig terjedő ellenzéki pártpaletta többséget szerez a törvényhozásban? De dolgoztassuk meg jobban a fantáziánkat: valamiféle csoda folytán győz a Fidesz és Orbán Viktor ellen összefogó színes társaság. Meddig bírná az ő koalíciójuk? Egy hetet, netán fél évet? Hogyan működnének együtt a szocialisták, a liberális Lehet Más a Politika és Gyurcsány Ferenc pártja? S ők együtt mit kezdenének a Jobbikkal, amelyikről egy évvel ezelőtt még teljes egyetértésben állították, hogy náci? És ki lenne a miniszterelnök? Vagy ez részletkérdés?

Egy politológiai alaptétel szerint akkor van esélye a győzelemre egy politikai tömörülésnek vagy szövetségnek, ha el tudja hitetni a szavazókkal: képes a kormányzásra. Azzal, amit a magyar ellenzék politikusai a közszolgálati televízió épületében műveltek, mozgósíthatnak ugyan néhány harcias kedvű fiatalt még egy kis tüntetésre, de a társadalom széles körében eljátszották esélyüket arra, hogy komolyan vehetők legyenek. Az általuk sokat s tán joggal kifogásolt kormányzati médiapropaganda nélkül is nevetség tárgyává tették a tiltakozásokat.

A helyzet az, hogy a magyar kormány tudja és reagál is a valós, tömeges felháborodásokra. Emlékezzünk vissza az internetadó elleni demonstrációra vagy a vasárnapi boltzárra. A Fidesz, az Orbán-kabinet mindkét esetben belátta, az intézkedés felesleges társadalmi bosszantásnak bizonyult. És visszalépett.

A mostani nem egy ilyen helyzet. Magukat ügyesnek tartó ellenzékiek részsikerrel utcára vitték a kormányt gyűlölő embereket. Arra számítottak, hogy a rendőrség egy, a gyurcsányi időkből ismert brutális fellépéssel válaszol a zavargó csoportokra, ez pedig egy kisebb lázadást indít el. Nem jött be a terv, a rendfenntartók a törvényeknek megfelelően jártak el. Így aztán szükség volt a tévészékházban bemutatott provokatív túl­órára. Az akció a visszájára fordult, a műeséseken és erőltetett jajveszékeléseken éppen az a világhálóról tájékozódó fiatal réteg szórakozott a legjobban, akikre támaszul számítottak az ellenzékiek. A Fidesz székházában mindeközben kértek egy kávét.