Tud-e válságot kezelni Európa?

Ha valaki most érkezett volna egy mindentől elzárt vidékről, s belepillant a bukaresti híradásokba, joggal hihetné azt, hogy Románia is háborúban áll Oroszországgal. Egy ilyen hangulatkeltés közepette miért is csodálkozunk azon, ha az emberek benzint vagy éppen olajat raktároznak pánikszerűen?

A józanul gondolkodók számára nyilvánvaló, hogy elsősorban békét szeretnének a szomszédos országban. Nem Zelenszkij kiállása vagy Putyin inváziója foglalkoztatja elsősorban a romániai átlagpolgárt – ahogyan az európait sem –, hanem mindennapi életének kiszámíthatósága. Ezért a drámai helyzetbe került menekültekkel való szolidaritás kinyilvánítása mellett higgadt üzenetekre van szükségük, szükségünk.

A politikai vezetés ilyenkor ismét megmérettetik. Szólni kell az emberekhez, de nem akárhogyan. Nem valamiféle teátrális harciasság kinyilvánítására vágyunk, hanem arra, hogy – a közeljövő elkerülhetetlen nehézségeinek felvázolásával párhuzamosan – legalább a megoldások irányába történő törekvés legyen világos. Most nem a hőbörgőké, az asztalt csapkodóké a tér a politikában. Az álmodozóké, az illúziókeltőké pedig végképp nem. Félre kell tenni az eddig használt sémákat, az ideológiai tanokat.

Abban teljes az egyetértés a politikusok, elemzők, szakértők között, hogy a szomszédban dúló háború idén bizonyosan régen látott zavart kelt a gazdasági folyamatokban. Az infláció elszabadulása, az energiaárak további növekedése, az élelmiszerpiac krízise, az építőipar megtorpanása, és még nagyon sok terület szenvedi meg a kereskedelmi láncolatban lényeges szerepet játszó két országnak a globális rendszerekből történő átmeneti vagy akár évekig eltartó kiesését.

A károk csökkentéséhez gyors és bátor döntések kellenek. Az elvi vitákra most nincs idő. Csak az állam tud ilyen helyzetekben hatékonyan beavatkozni a gazdasági folyamatokba. A háborús kiszámíthatatlanság miatt már egy-egy jól irányzott álhírtől is pánikba eső piacot jelenleg éppen a határozott, célzott állami döntések segíthetik ki a bajból. Ami pedig a legfontosabb: az emberek életének mederben tartásához elengedhetetlenek az árszabályozó, az exportot, kereskedelmet a belső fogyasztásnak alárendelő intézkedések.

Az Európai Unió végre pozitív szerepet játszhat egy valós válság kezelésében. Félretéve mindenfajta belső nézeteltérést, békeidőkben meghozott ilyen-olyan szabályozásokat, három dologra kellene koncentrálnia: az ukrajnai menekültek megsegítésére, az agresszor Oroszország elleni szankciók észszerű fenntartására és az európaiak elszegényedésének megakadályozására. Gyors váltás az uniós pénzek felhasználására vonatkozóan, szabad mozgástér a tagállamok kormányainak, a különböző korábbi EU-s kereskedelmi embargók minél előbbi átgondolása – csak néhány olyan lépés, amellyel Brüsszel segíteni tudna. A polgároktól eltávolodott EU most újabb esélyt kap.