Balogh Levente

2019. május 10., 09:43

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

A bombasztikus jelzők és a fényes külsőségek azonban nem tudják elrejteni a minden korábbinál nagyobb megosztottságot, ami nem csupán az EU régi és új tagállamainak egy részét, hanem a főbb európai pártokat is jellemzik. Azt, hogy koránt sincs egyértelmű konszenzus arról, mi legyen a közösség jövője, hogyan nézzen ki, hogyan működjön az Európai Unió az elkövetkező években. A találkozót beárnyékoló konfliktusok közül az egyik legfontosabb a Brexit ügye, miután Nagy-Britannia elsősorban önmagával nem képes dűlőre jutni azzal kapcsolatosan, milyen feltételek mellett akar kilépni az EU-ból, mennyire szoros gazdasági és politikai viszonyt akar ápolni az Unióval a távozás után.

Az EU-t leginkább megosztó témák közül azonban toronymagasan kiemelkedik a bevándorlás és a jogállamiság ügye, az, hogy a különböző politikai oldalak milyen megoldásokat kínálnak a migrációs válságra, illetve hogy ki hogyan értelmezi a jogállamiságot, milyen álláspontot foglal el a tagállami szuverenitás és a brüsszeli intézmények befolyásának korlátozása, esetleg további bővítése kapcsán. A migráció kérdése a közelgő EP-választások egyik legfőbb kampánytémája lett, ezért nehéz higgadt vitát folytatni a kérdésben. Annyi egyértelmű, hogy a korábban a bevándorlókkal szemben engedékenyebbnek mutatkozó tagállamok kormányai is belátták: az ellenőrizetlen migráció veszélyt hordoz magában, ezért elsődleges fontosságú az EU-polgárok biztonságának szavatolása. Az ellentétek aközött feszülnek, hogy szükség van-e ellenőrzött migrációra az elöregedő európai társadalmakban hiányzó munkaerő pótlására, vagy nem szabad beengedni még nagyobb idegen kultúrájú tömeget, mert az csak további konfliktusokat gerjeszt, ehelyett a saját népesség gyermekvállalását, önreprodukcióját kell ösztönözni.

A két oldal között komoly ideológiai különbségek feszülnek, az őshonos közösség és a más kontinensekről „importált” munkaerő közötti konfliktusok veszélyét valamilyen homályos multikulturalizmus jegyében bagatellizálni akaró erők következetesen populistának nevezik azokat, akik a kampány hevében néha valóban a túlzásoktól sem visszariadva, de azért mégis csak a józan ész jegyében próbálnak a kockázatokra figyelmeztetni, és alternatívákat felmutatni.
Mindehhez szorosan kapcsolódik a jogállamiság kérdése, amit egyre inkább a nagyobb nyugati tagállamok mindenre kiterjedő befolyását és útmutatását elfogadni nem akaró közép-európaiak megrendszabályozását elősegítő ürügyként használnak. Az igazi szakadék ugyanis itt húzódik: egyre inkább úgy tűnik, hogy Németország és Franciaország, illetve több, hozzájuk csatlakozó, gazdag és befolyásos nyugati tagállam akarja a passzátszelet fújni az EU-ban, a kommunista diktatúra alól harminc éve felszabadult közép- és kelet-európai tagállamoknak pedig afféle másodhegedűsi szerepet szánnak.

Ebben a felállásban a mi feladatunk a Brüsszelből, illetve a nagy nyugati fővárosokból érkező, „progresszív” iránymutatások lelkes helyeslése és azonnali végrehajtása lenne. Csakhogy az EU-t eredetileg azonos jogokkal rendelkező tagállamok laza, elsősorban gazdasági szövetségeként találták ki. Persze ma már szorosabb, politikai unió létezik, ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy térségünk tagállamai milyen mértékben hallathatják a hangjukat, és milyen eséllyel érvényesíthetik saját érdekeiket. Ezért is lenne fontosabb a térségbeli együttműködés a brüsszeli, berlini vagy párizsi ukázok szervilis, farkcsóválva végrehajtott teljesítése és az állandó bólogatójánoskodás helyett.

Mindennek lecsapódása az EPP-n belüli egyre mélyebb megosztottság is. Az EU legnagyobb kérdése az, hogy a tagállamok pragmatikus együttműködésén alapuló közösség legyen-e vagy egy központosított, a helyi, partikuláris érdekek artikulálását korlátozó, rosszabb esetben még utópista ideológiák által is vezérelt Európai Egyesült Államok, illetve hogy megtalálható-e a kettő között az egészséges kompromisszum. Kérdéses, hogy a román állam által azóta eladott szászok felépítette, a brüsszeli és a román elnöki mosolydiplomácia díszleteként felhasznált Nagyszebenben a hangzatos, hurráoptimista nyilatkozatokon túlmenően sikerült-e minderre érdemi és megnyugtató válaszokat találni.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Pataky István 2019. április 16., kedd

Bezzeg Szerbia

Viorica Dăncilă miniszterelnök elnézést kért az erdélyi magyaroktól Dan Tanasă cinikus, gyűlöletkeltő, magyarellenes feljelentéseiért. Klaus Johannis államfő pedig Rareș Bogdan korábbi tévés uszításaiért fodult bocsánatkéréssel a magyarokhoz.

Vélemény
Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...

Kiss Judit: Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs ...