
Fotó: Fototeca online a comunismului românesc
„A diktátor tetemének bűze még sokáig érződni fog az országban.”
(Sütő András, 1990. január)
2022. április 12., 20:312022. április 12., 20:31
Ha netán valaki túl erősnek érezné az író fentebb idézett mondatát, gondoljon arra, hogy a korlátlan hatalmú zsarnokról éveken át dicshimnuszokat zengett a Szekuritáté (Securitate) irányította sajtó, ezért Hádész birodalmában (ott a helye!) meg kell kapnia, amit valójában megérdemel, amire életében rászolgált. Esetében nem érvényes a „(…) vagy jót, vagy semmit” mondás. A nagyzási hóbortjaival párosuló személyi kultusza, beteges fantáziája és hozzá nem értése a szó szoros értelmében nélkülözésbe taszította az ország népét, majd az élelmiszer és egyéb fontos közszükségleti cikkek hiányát szóvá tevő emberek tömegébe lövetett 1989 decemberében. A felháborodott tömeg gyilkost kiáltott rá, és takarodását követelte. Akik megtagadták a tűzparancs végrehajtását, a szekusok helyben agyonlőtték. A történetírók több mint 60 ezer áldozatról beszélnek. A diktátor elnyomó gépezete aljas, bestiális módon tüntette el a vérengzés nyomait. Egy 1990 januárjában megjelent könyv szerint a halottakat kohóban égették el, mások szerint tóba dobták őket…
Fiatal olvasóinkra is gondolva, tudományos igénnyel szerkesztett lexikon (2009) alapján írom le, mi is volt tulajdonképpen az a bizonyos Szekuritáté: „A titkosszolgálat (politikai rendőrség) megnevezése a kommunizmus idején, amelyet 1948-ban hoztak létre, és 1989 decemberében szűnt meg, illetve szerveződött át 1990 márciusa után. Kelet-Európa legnagyobb és legvérengzőbb titkosszolgálata volt: a Ceaușescu-rendszer idején körülbelül 11 000 ügynöke volt és félmillió informátora. Módszerei a KGB mintáját követték: házkutatások, telefonok lehallgatása, elfogatások, kivégzések, balesetnek álcázott gyilkosságok. Bárkit eltüntettek, aki nem értett egyet a Kommunista Párt nézeteivel, vagy bírálta az akkori pártpolitikát, esetleg csak disszidálni akart.” (A KGB a Kelet-Európát elnyomó kommunista szovjet hatalom titkosszolgálata orosz nevének – Komitet Goszudártszvennij Bezopásznoszt – kezdőbetűiből alakult betűszó, jelentése: állambiztonsági bizottság – K. Gy.).
Sütő András előrelátását Marosvásárhely fekete márciusától napjainkig számos tény igazolta és igazolja: szociológiai felmérések, iskola- és oktatástörténeti munkák, zászlók, címerek, magyar utcanevek, feliratok, intézményelnevezések üldözése, újságcikkek és még sok-sok minden egyéb. Apropó szociológiai felmérések! A románok elég nagy számban elfelejtették, hogy a boltok kongó üresek voltak, fejadagra osztottak havonta egyszer alapélelmiszereket, silány volt a ruha, fehérnemű, lábbeliellátás, akadozott a villanyáram és vízszolgáltatás, nem volt szabad szombat, sokszor még vasárnap, sőt húsvétkor és karácsonykor is menni kellett dolgozni; az autósokkal a hétvégi páros-páratlan bolondját járatták havi húsz liter benzinadaggal. Meg kell említenem az aljas falurombolást is, a nők intim dolgainak megalázó – rendőri felügyeletes – kezelését, a külföldi utazások pocsék mivoltát. S mindezekhez még ráadásul jópofát kellett vágni, mert ha nem, jött a mindig résen álló, fürkésző tekintetű szekus…
Akár értekezleteket is lehetne tartani a kollektív emlékezetkiesésről, az alacsony színvonalú politikai kultúráról, gazdasági-pénzügyi tájékozatlanságról (tervgazdaság kontra piacgazdaság), igénytelenségről, a fejlett polgári társadalom hiányáról és hasonlókról. Egyik bizonyíték rá, hogy a turisták által nagy számban látogatott településeken, üdülőhelyeken utcai és bolti árusok olyan hűtőmágneseket is árulnak most, 2022 tavaszán, amelyeken a tömeggyilkos, népnyúzó diktátor arcmása látható. Felháborító!
Fejlettebb – ’89 utáni demokráciákban is – már az önkényuralmi jelvények viseléséért is börtönbüntetés jár. Az is közismert, hogy a németek zöme szégyelli Hitlert, az oroszok Sztálint, a magyarok Rákosit és Kádárt. Vajon mikor jönnek rá a románok, illetve Románia lakói – köztük magyarok is –, hogy Ceaușescu is szégyellnivaló?! Méghozzá nagyon. Emlékének ápolását jogszabály által bűncselekménnyé kellene nyilvánítsa a Parlament. Annál is inkább, mert évekkel ezelőtt Románia hivatalosan is elítélte a kommunizmust, annak diktatúráját, benne a zsarnok viselt dolgait, és emberellenes rezsimnek minősítette azt.
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!