2012. augusztus 21., 00:002012. augusztus 21., 00:00
Egyenként kell mindenkinek elmesélnie, mi történt vele az elmúlt évtizedben, az osztályfőnök névsort olvas. Nem kellemes, ezért mihamarabb túl szeretnék lenni rajta, ráadásul az első padban ülök, hát vállalkozom, hogy elkezdem a sort.
Azzal kezdem, hogy kijelentem: én napra pontosan tizenhétnek érzem magam most is. Hogy ez igaz-e, vagy sem, most ne firtassuk, legyen az elég hozzá, hogy megpróbálom annak érezni magam, és ez néha sikerül. A lányok és a néhány fiú sorra mesél magáról. Elég tipikusnak tűnik a kép: számosan külföldön vagy más városban élnek, sokan tanultak továbbra is idegen nyelvet, van köztünk pedagógus, elvágyódó önkormányzati alkalmazott, bűnbánó munkamániás, életművész és néhány anyuka. Az osztályfőnök, aki nemrég ünnepelte unokája születését, rosszallóan csóválja a fejét: igen kevesen vállaltunk gyereket. Ennél viszont sokkal többen még mindig nem tudjuk, pontosan mihez szeretnénk kezdeni az életünkkel. Diplomák ide vagy oda, tíz év sokunknak még mindig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kitaláljuk, mik leszünk, ha nagyok leszünk. Pedig már elég nagyok vagyunk. Erre a kérdésre, amelyet annyiszor feltettek nekünk, és amire olyan magabiztosan válaszoltunk elemistakorunkban – minden héten mást, hiszen hercegnő helyett tűzoltó, orvos helyett világsztár akartunk lenni inkább hétfőtől csütörtökig –, mára kifogytunk a feleletekből.
Még egyszer körülnézünk a suliban, bekukkantunk a termekbe, a büfé előtti placcra, a lépcsőkre. Kicsit bánjuk, hogy már nem vagyunk tizenhét mégsem. Sétálva elindulunk az étterem felé, ahol az ebédünket költjük majd el, s félúton már nevetünk. Hiszen ezek a lányok itt mellettem nemhogy öregedtek volna, csak szépültek és okosodtak azóta! Bölcsebbek, magabiztosabbak, nyugodtabbak. Le is fényképezem őket, olyanok, mint a modellek a kifutón. Hát sok az a tíz év?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.