Tisztelet, önbecsülés

Kelemen Hunor szövetségi elnök a „Respekt mindenkinek” jelszóval vág neki a novemberi államfőválasztásnak, amivel kapcsolatban csak a kisebbik baj, hogy erősen hajaz a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) a májusi európai parlamenti megmérettetés előtt használt, „Románia több tiszteletet érdemel!” (România merită mai mult respect!) szlogenre. (Mondjuk nem hagyható figyelmen kívül, hogy a románok kevésbé tisztelték meg voksukkal az azóta zuhanórepülést vett kormánypártot). A nagyobbik bökkenő az, hogy a szabad anyanyelvhasználatért és annak bővítéséért folytatott több évtizedes küzdelem közepette idegen kifejezésre épül, ami nem a legjobb választás, még a többnyelvű hazai közeg „szókavarodása”, valamint annak ismeretében sem, hogy az üzenetet nemcsak a saját, hanem a román választóközönséghez is el kell juttatni.

De a formai kifogások helyett vizsgáljuk inkább a tartalmi lényeget. Nem vitás, hogy a magyarokat nem övezi az őket megillető tisztelet Romániában, ezt nap mint nap megtapasztalják a közösség tagjai, amikor magyar iskolát, az oktatási hálózat bővítését, az anyanyelvhasználat kiterjesztését követelik, netán kulturális, területi önrendelkezésre formálnak igényt. Egyértelmű, hogy folyamatosan meg kell próbálni leépíteni a nemzeti kisebbségről a többség szemében – nagyrészt hamis történelmi mítoszok, rájuk erőltetett politikai ideológiák alapján – összeállt képet, lerombolni az évtizedes, évszázados előítéleteket. E nélkül nehezen képzelhető el olyasfajta szerződés többség és kisebbség között, amelynek nyomán végre egyenrangú, nemzetalkotó polgároknak tekintik a magyarokat Romániában. Nagy kérdés azonban, hogy övezi-e jelenleg kellő tisztelet az RMDSZ-t a román társadalom körében a bizalmatlanság falának áttöréséhez. Hogy a szövetség szóhasználatával éljünk: van-e vajon megfelelő respektje az RMDSZ-nek a románok között? Sajnos az elmúlt évek tapasztalata erős kételkedésre ad okot, hiszen az igazságszolgáltatás függetlenségét, a korrupció elleni harc gyengítését célzó intézkedések terén élen járó balliberális kormányok támogatásával a románok jelentős része lesújtó véleménnyel van a magyar alakulattól, amelyet egyszerűen csak „magyar PSD”-ként emleget.

Nagyon sok tennivaló van tehát az RMDSZ megítélésének javítása terén, és erre az államfőválasztás nyilvánvalóan alkalmas pillanat. Ez viszont csak a választópolgároknak szánt körítés, a szövetség jelöltállításának valódi tétje abban áll, hogy „bemelegítésként” szolgáljon az erdélyi magyaroknak az igazi megmérettetések, a jövő évi helyhatósági és parlamenti választások szempontjából. A tavaszi európai parlamenti választás során erősen rezgett a léc az alakulat számára a küszöb átlépése tekintetében, ami intő jelként szolgálhatott arra, hogy mindenképpen vissza kell szerezni az RMDSZ-től elpártolt választók legalább egy részét, ha venni akarják a jövő év választási akadályait. Az EMNP által felvetett „civil” jelöltre vonatkozó javaslat túl későn érkezett ahhoz, hogy az RMDSZ egyáltalán megfontolja, nagy a gyanúnk azonban, hogy a szövetség akkor sem karolja fel a kezdeményezést, ha egy hónappal korábban fogalmazódik meg.

A jelek szerint az RMDSZ számára lényegi kérdés volt az is, hogy a magyarok számára téttel nem különösebben bíró versenybe harmadszorra is a szövetségi elnököt küldje, holott talán ki lehetett volna próbálni mást is. Mondjuk a DNA friss „legyőzésével” többletnépszerűségre szert tett sepsiszentgyörgyi polgármestert, akinek több lehetősége lett volna megismertetni a románokkal a székelyföldi autonómiatörekvés lényegét. De ez már veszett fejsze nyele, a kampányt Kelemen Hunornak kell végigvinnie, és bizony számára sem tét nélküli a megmérettetés. A magyar választók jövő évi mozgósításának előkészítésén túlmenően ugyanis mégis csak hoznia kell legalább 300 ezer szavazatot (az öt évvel ezelőtti 330 ezerhez képest), ellenkező esetben a szereplése kudarc lenne. A magyar közösség számára megkövetelt tisztelet kivívásának sikeressége ennél is keményebb diónak ígérkezik, arról nem beszélve, hogy a magyarok önbecsülése is alapos erősítésre szorul.